A színház világába belecsöppenve

A kézdivásárhelyi Tálas Eszter a Bod Péter Tanítóképzőben tanult, majd a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem kommunikáció szakán járt. Az egyetem elvégzése után párjával Gyergyószentmiklósra költöztek, ott hallott először a Figura Stúdió Színházról, ahol egy év után el is kezdett dolgozni. Eszter mesélt nekünk arról, hogyan csöppent pedagógiaosztályból a kommunikáció területére, majd a színházi élet közepébe.

– Kézdivásárhelyiként a Bod Péter Tanítóképzőben végeztél pedagógiát, majd kommunikáció szakra jártál Kolozsváron, de most mégis a kultúra területén dolgozol, a Figura Stúdió Színháznál. Miként alakult így az utad?

– Líceumválasztás előtt állva annyiban voltam biztos, hogy a Bod Péterben fogok tanulni, ahol abban az évben matematika-informatika és pedagógia osztály indult. A reáltantárgyak sosem voltak a kedvenceim, így esett a választás a képzőre. A gimnáziumi éveim alatt önkéntesként részt vettem néhány rendezvény szervezési folyamatában, ez nagyban befolyásolta a döntést a továbbtanulást illetően. Az egyetem elvégzése után Gyergyószentmiklósra költöztem a párommal, és egy évvel később hallottam a Figura állásajánlatáról, amire rögtön le is csaptam.

– Bánod, hogy nem lettél pedagógus?

– Nem igazán, nagyon szeretem a munkám, viszont néha elkap az érzés, hogy szívesen dolgoznék gyerekekkel valamilyen formában. Személyiségfejlődés szempontjából sokat köszönhetek a pedagógiaosztálynak, tehát azt egy percig sem bánom, hogy óvó- és tanítóképző szakon végeztem.

– Mik a feladataid a színháznál? Mivel telik egy heted?

– Igazából ez nagyon változó, attól függ, éppen milyen időszak van, és mire készülünk. Alapjáraton a Figura mindennemű kommunikációjával foglalkozom: sajtókapcsolatokkal, közösségi médiafelületekkel, weboldallal, illetve különböző színházi események szervezésével. Lévén, hogy kis társulat vagyunk, segítjük egymás munkáját, így akadnak más típusú feladatok is, a nézők fogadásától, a kellékek, jelmezek előkészítésén át a turnészervezésig. Voltam már ügyelő-helyettes, éppen egy főpróba héten; játszom a Boldogtalanok című előadásban néhány jelenet erejéig, valamint a nemrég bemutatott gasztroszínházi előadásunkon felszolgálok. Szóval igen izgalmas és sokszínű a munkám.

– Mi tartott ott? Tudtál valamit a színházról már azelőtt, hogy odakerültél volna?

– Mindig is színházba járó ember voltam, a szüleim nagyon sok előadásra vittek magukkal. Viszont mielőtt a Figurához kerültem volna, nem láttam bele a színházi életbe, nem tudtam, hogyan zajlik egy próbafolyamat, mi történik a színfalak mögött, pontosan kinek mi a dolga egy effajta kulturális intézményben.

– Milyen közeg, hangulat fogadott a színházban, amikor legelőször odamentél?

– Egy nagyon pörgős periódust kaptam el, amikor idekerültem. Éppen a XIII. Nemzetiségi Színházi Kollokviumra készült a társulat, így egy tíznapos fesztivál szervezésébe csöppentem bele, másik két új munkatársammal együtt. Őszintén megvallva nagyon izgultam az új munkahely és a tapasztalatlanságom miatt, azonban ez hamar elmúlt; mindenki nagyon barátságosan fogadott, és az „első iroda”, az irodalmi titkárság lakói rengeteget segítettek és segítenek a mai napig.

– Gondolkodtál azon, hogy hazajöjj, és itthon folytasd ezt?

– Persze, felmerült opcióként, de egyelőre nem szeretnék változtatni; egészen sok kihívással állok itt szemben, és ez motivál. Ettől függetlenül nagyon örülök, ha a kézdivásárhelyi társulat idelátogat, és szívesen járok haza. Éppen október közepén vendégszerepeltünk a Vigadóban a S.Ö.R.-rel (Shakespeare Összes Rövidítve); gyorsan fel is írtam magam a turnélistára, és ügyelő-helyettesként látogattam haza.

– Mi az oka, hogy ennyire kötődsz Gyergyószentmiklóshoz?

– Úgy érzem, nagyon jókor költöztem ide, éppen erre a változásra volt szükségem Kolozsvár után. A színházban és Gyergyóban is megtaláltam a helyem.