Lelki átöltözésre biztat a táncegyüttes

A neves borvidék, Küküllő mente magyar, román és cigány táncai révén követik a bor útját, párhuzamba állítva a krisztusi úttal, ugyanakkor emléket állítanak neves küküllői hagyományőrzőknek, akiknek táncából, énekéből, muzsikájából merítenek ötleteket. Az Ivácson László által rendezett Átöltözés című néptánc-színházi előadást november 10-én, szerdán láthatja a közönség 19 órától, a Vigadó Művelődési Ház nagytermében.

– Az Átöltözés című előadás Bibliából kivett idézetre épül, pontosabban Máté apostol egyik legszebb szakaszára. Honnan jött az ötlet, hogy a Szentírásból vett részlet legyen az előadás alapelgondolása?

 – Az elmúlt másfél év alatt nagy változások léptek be a nagyvilágba. Volt olyan időszak is, amikor a szobánk négy fala volt a legjobb barátunk. Ilyenkor akarva-akaratlanul magunkba szállunk és elgondolkodunk az élet értelméről. Számba vesszük az eddigi életünket, majd jön az újratervezés, a megtisztulás, a lelki átöltözés, mely gondozásához nagy segítség a Biblia, az örök igazságok könyve. „Senki sem varr új posztóból foltot az ócska ruhára, mert ami azt kitoldaná, még elszakít a ruhából, és nagyobb szakadás lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor is kiömlik, a tömlők is elvesznek. Hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad….” A karantén alatt találkoztam ezzel az idézettel és rögtön eszembe jutott Erdély leggazdagabb bortermő vidéke, Küküllő mente. De nem csak a táj, hanem az itt élő népek táncai, népdalai, népszokásai.

– Milyen szálakon fut az előadás, milyen részleteket fedezhet fel a közönség?

– Előadásunk fő vezérfonala a bor, Krisztus vére, a keresztény világ legfontosabb szimbóluma, hiszen a megváltás üzenetét közvetíti. A keresztény ember Krisztus vérében a megváltás reményét látja. Ezen gondolatok mentén látogatunk el a bortermő vidék különböző falvaiba, valamint Nagyenyed környékére. Az itt élő nemzetiségek (magyar, román, cigány) népi kultúráján keresztül mutatjuk be a „szőlő életét”, a borkészítés különböző fázisait és ezen alkalmakhoz kötődő népszokásokat, mulatságokat. Híres személyiségek táncait, énekeit, muzsikáit elevenítjük fel: Szabó Ferenc (Szásznagyvesszős), Vincze Árpád (Magyarszentbenedek), Karsai Zsiga (Lőrinréve), Jakab József (Magyarózd). A Dicsőszentmárton környékén élő cigányok táncai különleges színfoltja az előadásunknak, mely ebben az estben kettős célt szolgál, jelenít meg: a táncbéli gazdagságot, valamint a szellemi javaink elértéktelenedését, szétesését. A Heveder zenekar nemcsak a talpalávalót szolgáltatja, hanem a bordalok színes világát is elénk tárja.

– Az idézet a szőlőhöz és a borhoz köthető, valamint az újjászületéshez, de a produkció címe mégis Átöltözés. Hogyan függnek össze ezek a dolgok?

– Néptáncot ismerő és kedvelő közönségnek első hallásra lehet, hogy az „Átöltözés” cím az egyik viseletből a másikba való átöltözést jelenti. Nos, hát itt teljesen másról van szó. Életünk során többször is újjászületünk, legalábbis szeretnénk. Mi ezen újjászületésekhez, lelki ÁTÖLTÖZÉSekhez adnánk egy kis biztatást, útravalót.

– Milyen szerepek jelennek meg az előadásban, illetve milyen koreográfiákat láthat a közönség?

– Előadásunkban nincsenek kiemelt szereplők, fő- vagy mellékszerepek. Mindenki egyformán fontos szerepet képvisel: a magyar népi kultúra apostola. Szent János napi borszenteléssel kezdünk, amellyel a bor gyógyító erejét idéznénk meg. Régen hittek az emberek e gyógymódokban. Sajnos, ma már a bornak csak a bódító hatását élvezzük. Ezt mutatjuk meg a második koreográfiában, melynek mottója: „Minden nap, minden nap, jó borral kell élni, /Minden nap, minden nap, meg kell részegedni…” Megmutatjuk a bor értékvesztését, de az újjászületését is. A szőlő útját, vagyis életét egy néptánc-színházi feldolgozás tárja a nagyérdemű színe elé. A záró akkord pohárköszöntők sora, mely szeretne emlékeztetni a régmúlt idők boldog eseményeire, amikor az ég fele emeltük poharunkat.

(Az interjú teljes változatát a Vigadó Művelődési Ház Facebook-oldalán olvashatják.)