Nekik remi, nekünk semmi
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Éjjel azt álmodtam, hogy eszeveszettül rohanok az utcán egy nagy barnamedve elől. Úgy kapkodtam a lábam, hogy csak a levegőt gyorsabban. Aztán nyilván utolért a mackó, felébredtem. Nagyjából hetente 1–2 alkalommal ez az álom gyötör. Hihetetlenül élethű, még jó, hogy az, hiszen bármikor előfordulhat. A második ilyen éjszaka után felcsaptam az álmoskönyvet, bízva abban, hogy van valami jelentése, ami majd sorsfordító lesz az életemre nézve. Hamar rájöttem, hogy nincs ennek más oka, minthogy évek óta minden a medvéről szól.
De tényleg, bármikor találkozhatom egy példánnyal, mindenhol ott vannak. Eljöhet az a reggel, amikor nem anyuka csatlakozik a reggeli kávéhoz a teraszon, hanem egy maci. Elrohanhat bármikor az országúton az autó előtt, amit ügyetlenül vezetgetek bármilyen állatmentes úton is. De megfoghatja a kezem az erdei séta közben. Aztán én olyan élethűen tudnám tettetni a halottat – mert ez a legjobb tanács –, miután sokkot kapok a látványtól, hogy színészi diplomát is adnának abban a pillanatban.
Persze amióta kitört ez a nagy medveprobléma, azóta megy a vita rendesen, hogy kinek a hibája, kinek kellene és hogyan megoldania a helyzetet. Ó, olyan uncsi ez már! Mindhiába veszekedünk, mondjuk a tuttit folyton, a tény az tény, a medve az medve, s van belőle jó sok. Élettere persze nincs, mert fűteni, építeni, tenni-venni-exportálni-lopni a fát az fontos, de nem gond, legalább majd nem fázik az állat sem, amikor beül a kazánházba. Persze, ennyire elszaporodniuk sem kellett volna, de azt mégis ki és hogyan tudta volna megakadályozni? Valahogy nem tudom elképzelni, ahogy akció közben odamegy valaki, és rájuk szól: ejnye-bejnye, nem szabad!
Szerintem kezdjünk el megélni belőle. Simán elképzelem, hogy falun, a kapukon nem azt írja, hogy „malacok eladók”, hanem „medveles, 10 lej/óra”. Úgyis a turizmusban van a jövő, azt mondják. De addig is próbáljunk olyan rajzfilmeket gyártani, amelyikben nem a tyúklopó róka a gonosz, hanem az embert ölelgető cuki mackó.
Bartok Barbara