Felhívás!

Van belőle plüss, de barna is jó sok. Mi az?

Éjjel azt álmodtam, hogy eszeveszettül rohanok az utcán egy nagy barnamedve elől. Úgy kapkodtam a lábam, hogy csak a levegőt gyorsabban. Aztán nyilván utolért a mackó, felébredtem. Nagyjából hetente 1–2 alkalommal ez az álom gyötör. Hihetetlenül élethű, még jó, hogy az, hiszen bármikor előfordulhat. A második ilyen éjszaka után felcsaptam az álmoskönyvet, bízva abban, hogy van valami jelentése, ami majd sorsfordító lesz az életemre nézve. Hamar rájöttem, hogy nincs ennek más oka, minthogy évek óta minden a medvéről szól.

De tényleg, bármikor találkozhatom egy példánnyal, mindenhol ott vannak. Eljöhet az a reggel, amikor nem anyuka csatlakozik a reggeli kávéhoz a teraszon, hanem egy maci. Elrohanhat bármikor az országúton az autó előtt, amit ügyetlenül vezetgetek bármilyen állatmentes úton is. De megfoghatja a kezem az erdei séta közben. Aztán én olyan élethűen tudnám tettetni a halottat – mert ez a legjobb tanács –, miután sokkot kapok a látványtól, hogy színészi diplomát is adnának abban a pillanatban.

Persze amióta kitört ez a nagy medveprobléma, azóta megy a vita rendesen, hogy kinek a hibája, kinek kellene és hogyan megoldania a helyzetet. Ó, olyan uncsi ez már! Mindhiába veszekedünk, mondjuk a tuttit folyton, a tény az tény, a medve az medve, s van belőle jó sok. Élettere persze nincs, mert fűteni, építeni, tenni-venni-exportálni-lopni a fát az fontos, de nem gond, legalább majd nem fázik az állat sem, amikor beül a kazánházba. Persze, ennyire elszaporodniuk sem kellett volna, de azt mégis ki és hogyan tudta volna megakadályozni? Valahogy nem tudom elképzelni, ahogy akció közben odamegy valaki, és rájuk szól: ejnye-bejnye, nem szabad!

Szerintem kezdjünk el megélni belőle. Simán elképzelem, hogy falun, a kapukon nem azt írja, hogy „malacok eladók”, hanem „medveles, 10 lej/óra”. Úgyis a turizmusban van a jövő, azt mondják. De addig is próbáljunk olyan rajzfilmeket gyártani, amelyikben nem a tyúklopó róka a gonosz, hanem az embert ölelgető cuki mackó.

Bartok Barbara

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.