Felhívás!

Termékeny káosz

Románia immár sokadik évét nyomja le érzelmileg is túlfűtött, válságos közéleti állapotok között, ennek megfelelően sokat beszélnek, írnak (jómagam sem lévén kivétel) ennek a társadalomra, a gazdaságra, vagy éppen az állam működésére tett káros, bomlasztó hatásairól. Mindeközben azonban alig esik szó, illetve szinte észre sem vesszük e szeszélyes és fordulatoktól zsúfolt események hullámai között annak jótékony mellékhatásait. Teljesen érthető módon, persze.

Az ilyen és ehhez hasonló hangos, változásokkal teli időszakokban érzik csak igazán elemükben magukat a politikusok, elemzők, politikai aktivisták, különböző világnézetű és habitusú pártoskodó megmondó-emberek, a valóságot jobban-rosszabbul leíró-artikuláló „gondolat-árusok”, hiszen hirtelen felértékelődik, társadalmi igény születik az értelmezői és magyarázói szerepkörre. Mert mindannyian, érthető módon, tájékozódni szeretnének a zavarosban, arra törekedve, hogy megbízható hírforrásból, minél tisztábban lássuk az eseményeket és azok mögött meghúzódó „valódi” mozgatórugókat, motivációkat, érdekeket. Ezért szerencsés esetben ösztönösen is diverzifikáljuk az információforrásokat, ellenvéleményeket keresve, ügyelve, hogy figyelmünk minél szélesebb véleménykört lefedjen.

Ezzel is szűkítve a tévedés lehetőségét, mert aztán, ha eljön az ideje a választásnak, akkor ezen információkból leszűrt tudással felvértezve kell jól dönteni, a jó oldalt kiválasztani a tusakodó felek közül, a jobb jövő reményével.

Nos, ez a sokszor fáradságos „figyelem-áldozat”, amit ma a demokrácia sokszor zavaros viszonyai megkövetelnek az állampolgároktól, talán az egyik jótékony hatása ennek az örökösnek látszó román politikai válságnak. Az állásfoglalás kényszere, ez az attitűd járult hozzá, hogy aktivistává, amatőr igazságügyi szakértővé, politikai értelmezővé váljék a lakosság egy jelentős része, minek következtében, ha csak egy időre is, de eltűnt az ókori görögök által is csak idiótának nevezett, a közügyek iránti közömbös alfaja a homo sapiensnek. Aki odafigyel, és bátran belepofázik abba, hogy miként rendezzék a forradalom óta tisztázatlanul maradt kérdéseket…

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.