A Mikulás nem hazugság, hanem közös játszma
Aktuális témájú, könnyed hangvételű, tűrhető terjedelmű elmefuttatás
Amikor egy Alföldi Róbert fekáliával tölti meg a színpadot egy Moliére- előadáson és a színészeket olyan káromkodásokra kényszeríti, hogy a francia drámaíró pörög a sírjában és a közönség röhög, ki a hibás? Ha egy színész tiltakozna, mi történne? De nem tiltakozik, csinálja…
Szolzsenyicin mondta: legalább ne tapsoljatok! Emlékszem, a gyűléseken hány kollegám véresre tapsolta tenyereit, pedig naphosszat szidta a rendszert. Miért?
A napokban az a medvetörténet… Az állatorvosok vállukat vonogatták, nincs felhatalmazásuk. Ha valamelyik odamegy, elkábítja, elaltatja a fenevadat, mondván: megsajnáltam – lecsukták volna? Ugyan…
A volt Szovjetunióban történt. Összehívták valahol a népet (húsvéti időszakban), és egy propagandista elmondott egy vallásellenes dumát, majd szót adott az embereknek is. Felállt valaki, és annyit mondott: Krisztus feltámadott! Mire egyhangúan megjött a válasz: valóban feltámadott. Hogy mi lett a következmény? Az égvilágon semmi.
Van Lope de Vegának egy híres színdarabja, a Fuente Ovejuna. Az egy falu, a lakosok meglincselik a zsarnokoskodó földesurat. Ha kínzással fenyegetik is őket, nem vallják be, kik voltak az elkövetők, egyhangúan így válaszolnak: Fuente Ovejuna. Mi lesz a vége? A király felmenti őket.
Lehet kiállni a becsület, a tisztelet mellett, és lehet tapsolni, röhincsélni a galádság oldalán. Ha a lelkiismeret néma, a király sem szól bele.
Zubreczky Antal
Nagyszerű írás! Akárcsak bármelyik másik cikke! Megtapsolom!