Tanári terror

Akik a mai szülők sirámait meghallgatjuk, gyakran jutunk arra a következtetésre, hogy két tárgy jelent főleg gondot gyerekeik számára: az egyik a román, a másik – és állandóan az – a matematika. Jellemző, hogy annak mértani része közelebb áll a konkrét szemlélethez, gondolkodásunk általánosan elterjedt formáihoz, amiatt felfoghatósága is általánosabb.

Több diák szeme ragyog fel, vagy több másik agyában dereng valami a megértéshez hasonló élmény, míg a jóval elvontabb algebra megmászhatatlan falként meredez előttük, és azon aztán el is vérzik minden érdeklődés, a permanens kudarcélmény folyton gyengíti, ha épp ki nem öli azt a lélekből.

Édesanya korholja a fiát: Azért buktál meg ismét matekból, mert nem tanulsz. Igen, édesanyám, de ha háromszáz diákból csak tíz megy át az érettségin – tessék utánanézni, van ilyen iskola, nem is egy a megyében –, akkor vajon tényleg arról van-e szó, hogy azok sem tanulnak? Ritkán hallottam ennél értelmesebb kérdést és magyarázatot, kedves szülők és tanárok, a dolgok velejébe világít ugyanis.

Tanulmányaikat itt kezdő és Magyarországon folytató középiskolások mesélik, hogy az ottani matematikai tananyag más, könnyebben elsajátítható, mi több, tanári vélemény, hogy nálunk a középiskolásoktól olyasmit is elvárnak, amit ott egyetemen tanítanak. A látókör szélesíthető, nyugati példák is felhozhatók illusztrálására. De volt tanárként és gyakorló szülőként állítom: baj van a tanáraink által alkalmazott módszerekkel is. Ha egy matektanár büntető rögtönzések íratásával kezdi, és terrorhangulatot vezet be, azt azért teszi, mert ezt tartja a sok rossz közül a célravezetőnek. Rögtön kettéoszlik az osztály, a többség megfélemlítődik, és lapítani kezd, hogy a büntetést elkerülje – egy kisebbség meg próbál lépést tartani, s ez egy párnak esetleg sikerül is. (Elitosztályban is tapasztaltam!)

A többieknek tényleg ne lenne más választásuk, ha mégis le akarnak érettségizni, mint a határon túli iskola? Úgy örvendenék, ha a matektanárok végre nyilvánosság elé lépnének gondjaikkal, hadd lássuk, mi lenne a teendő, hogy tárgyuk jó hírnevét visszanyerhesse.