Radikálisok a sarkon

Ha valakinek kedve szottyant kimenni vasárnap, Sepsiszentgyörgyön a székely szabadság napja alkalmából szervezett politikai rendezvényre, az meglehetősen szokatlan miliőben találta magát.

A politikai beszédek és szónoklatok a székelyföldi magyarok (székelyek) politikai jogainak hatósági akadályoztatását rótták fel, a szabad szimbólumhasználatot érő folyamatos támadásoktól el egészen a terrorizmus vádjával elítélt két kézdivásárhelyi fiatalember sorsáig. Egyikük levelét fel is olvasták a békés – és néhány szűkszavú, de indulatos „autonómiát!” bekiabálástól, zúgolódástól eltekintve – hallgatag egybegyűlteknek. Eddig semmi szokatlan.

A kis számú résztvevő a szárnyait bontogató tavasz friss, szellős ege alatt többnyire az út két oldalán, a járdán rendeződött tömött sorokba, vagyis hiába zárta le a rendőrség a közlekedés előtt a teret, első látásra a jelenlevők fegyelmezetten, a KRESZ szabályait betartva éltek jogaikkal, áldoztak a sarkon a gyülekezés szabadságának. Remélhetőleg a felelős polgári viselkedés megnyilvánulásaként értelmezik majd ezt a jelenséget is a civil ruhás belügyér vagy a média által készített videófelvételt elemzők (bár az is kétségtelen, hogy városunk jellegzetesen magasra húzott járdaszegélyei az úttesthez képest jóval előnyösebb rálátást kínálnak az ünnepi műsorra), ahogy az SZNT szónokának rövid, de kiváló helyzetfelismerésről tanúskodó, radikális hangvételű ténymegállapítását is a forradalmárok mögül hiányzó forradalmi tömegekről.

Mert sok múlik egy esemény és szervezőinek külső megítélésén, az értelmezők hatalmán. Nem több, és nem kevesebb, mint a tartalmi kérdések, ez esetben a követelt közösségi jogok demokratikus közmegítélése (és így várható sorsa). Figyelemmel kell lenni a külső megfigyelők, a „kívülálló” román nyelvű médiában közvetített tükörképre. Mert ha a székelyföldi, etnikai alapon szerveződő, a pártpolitikát felülírni kívánó politikai radikalizmusok képviselik és jelenítik meg a román közvélemény felé Székelyföld önrendelkezésének ügyét, akkor jó eséllyel már el is mondhatunk egy imát fölötte.

Pozsony János Csaba