A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Önleleplezés

Az irredentizmus vádjának felmelegítésénél érdemes egy percre elidőznünk. Ma gyakran hangzik el, több tévécsatornából is ömlik, a többi szennyel együtt, eme álszent vád a kisebbség és az őt segítő anyaország fejére.

Király Károly írja emlékirataiban Marosvásárhelyen eltöltött évei kapcsán: igaz, hogy szovjet nyomásra született az autonóm tartomány, igaz az is, „hogy a párizsi békeszerződés, Erdély elvesztésének félelme buzdította, serkentette a román államot a Magyar Autonóm Tartomány, a Bolyai Egyetem, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem létrehozására és egy egész sor más olyan intézkedésre, amely különben erősítette az erdélyi magyarság lojalitását a román állammal szemben…” – de az minden korlátozott és nyugati demokráciába nem illeszthető vonása mellett is segített abban, hogy e kisebbség túlvészelje a diktatúrát.

Bár a rendszerváltás szerezte életem legnagyobb örömét, mégis némi nosztalgiával olvasom ezt az értékelést. Azóta ugyanis olyan gyökeres változást hoztak az idők, hogy ma már Erdély féltését többségi részről a bekövetkezett demográfiai, politikai átrendeződések folytán teljesen irreális fóbiának lehet minősíteni. Itt határokat már nem fognak tologatni a lakosság feje felett, már csak azért sem, mert az unió másmilyen értelmet és szerepet szán a határnak, annak úgynevezett „légiesítése” csak fokozódhat, s keleti államaira is nyilván nagy átalakulás vár például szuverenitásuk dolgában.

Elegendő annyit említeni, hogy a magyarságnak ma a felénél kevesebb része él magyar többségű településen, a szórványosodás folytán még a nagyvárosi nagy létszámú közösségek – Várad, Kolozsvár, Vásárhely – is fél-szórványi helyzetbe kerültek, bár szerencsére még erős intézményekre támaszkodhatnak. Száz év alatt a románság arányszáma 53%-ról 75-re nőtt, a magyarságé 37%-ról 19-re csökkent, abszolút számokban ez ma 4,8 millió főt, illetve 1,3 milliót jelent a 2011-es népszámlálás szerint.

Ezért mondom: a területvesztés félelme nem indokolhatja az elnyomást többé, ha azt egyáltalán indokolni vagy pláne jogosnak elismerni lehet a mai Európában. Ha az országvezető politikai elit mégis körömszakadtáig ragaszkodik hozzá, akkor szándéka csakis a közösség további sorvasztása, társadalmának szétverése, magyarán az elüldözés vagy a teljes asszimiláció lehet.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.