Most akkor mi lesz? (1.)

Napjaink képviseleti tömegmarketing-demokráciáiban a klasszikus ideológiák térvesztésével párhuzamosan a pártok fölött (és között) a gazdasági alszférához hasonlatos, gátlástalan akvizíciós versenyszellem és etika uralkodott el. A cél a szavazatok maximalizálása, és ennek érdekében minden megengedett. Csak nyerni érdemes, de azt persze bármi áron. Az ideológiák racionalizált világából kilépve, a béklyóitól megszabadult hatalomszerzés manipulál, mesterkedik, a tömeg vágyaira és érzelmeire épít, azt mondja, amit éppen hallani akarnak; a nyilvánvalót, s aztán Igazságként hordozza körbe.

Eme jelenség lokális diadalának voltunk tanúi az európai parlamenti választásokon. A Romániában évek óta szárnyaló populizmus learatta babérjait. Ezért aztán egyáltalán nem különös, ha a választás másnapján az ország felnőtt lakosságának – pontosabban a teljes választókorú népesség úgy kb. negyedének – olybá tűnhetett a hírtelevíziók és a Facebook előtt ünnepelve, hogy Románia végre megnyerte a lottót. És hogy mától végre jobb lesz. Minden!

A képviseleti demokráciákban a kollektív őrület e formájának csak a hagyomány szervezett formái – legyen az bal- és jobboldali, vagy mint az erdélyi magyarság esetében: nemzeti – képes és tud ellenállni. És az ezekből kinőtt alkotmányos intézmények, speciel azok legfontosabbika, hölgyeim és uraim: a parlament!

Így elkerülhetetlen, hogy a románok a valószínű, reális következményekkel is számot vetve találgassák: most mi lesz? Marad-e a lefejezett szociáldemokrata párt kormánya, vagy beáll újból a „szakembergárda” megmenteni Romániát? (A már korábban megismételt forgatókönyv szerint, élükön a kizárólag csak a mioritikus technokráciában valószerű és hiteles embertípussal, az idealista milicistával.) Sőt, hűen a szavazatmaximálás elvéhez, vérszemet kapva ugyanazok indítanak-e önálló jelöltet a közelgő elnökválasztáson Iohannis fater ellenében? Mert Dragnea elveszejtésével, most, hogy fő stratégiai ellenfele bárkája a legénységgel együtt a feledés folyójába merítkezik, egyelőre mint komolyan vehető kihívó nélküli magányos óriás, Küklopsz maradt hivatalában, a populizmus fellegvárában.
És mit tegyen az erdélyi magyarok pártja? Ezt holnapi lapszámunkban boncolgatjuk.

Pozsony János Csaba

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.