Gyors hintóik mögött

Nevezhetem Gelencét akár a világ tetejének, még határvárosnak is. Miért is ne?! Az első világháborút követő rettenetes békeparancsolat, Trianon ítélete után a falu lakossága valóságos kerületekre, három részre tagolódott; nem véletlenül, nem ám, hanem a magyar–román határhoz közelebb kerülő részen ügyesen megtelepedtek a románok, az külön kerület leve. A lakosság a háború előtt 3663 lélek, abból mintegy 280 cigány.

Az újkori román árulás – több is volt – 1916-ban rettenetes mészárlással járt. A román királyság haderői és az azt mindig is követő gyilkos csürhe rettenetes mészárlást, rablást, fosztogatás jelentett Erdély és abban Székelyföld rovására. Aztán megtelepedtek a háború után Gelencén, külön falurész. És a többi. Az élve maradt magyar törzslakosság végezte a dolgát, temetett, szántott, vetett, öntözte a temetőket, sírokat sírva. Úgy mondja Arany János A szegény jobbágy c. versében (1847): Végzi keservesen vármegye robotját.

A történelmi folyamat mossa a magyar partokat máig is. Kommunista rendszer jött, sok rablással, ment, ugyanazzal. A szegénység ugyanígy. Arany János és örökéletű verse maradt, amíg a magyar is: „Ami volt körülem egy kevés zsiradék,/ Gyors hintóitokra mind felkenegeték…” Így igaz. S az igazságot nem lepi, nem porlasztja a sáros idő.

Nem jöve el hozzám se a tűnődés ideje, hiszen leginkább dologidő van. Csak elnézem a csendes számítógépem, megint kifolyt belőle a hazai technika: a gyors hintók, drága repülők, gépkocsik ma is, mindig is elvitték innen suttyomban a bevételt, kivétel nélkül a kormányosdiban. Eddig csak vasárnap rekkentették el a világhálót, most már hétköznap is. Nem telik. Kerengnek a gyors hintók, fenyítik a szegény székely jobbágyot, pofa be!

Nézem, meglyukadt nálunk immár a technikában gazdag 21. század is. A kevés zsiradék, ami volt, azt mind felkenegeték a hihetetlen gazdag politikai palotákra, életvitelre, hitelre, s mindezt a szegény jobbágy szenvedi Székelyföldön ez úri században, Gelencén innen és túl, a román elnyomás Óperenciás-tengerén is túl, a Kárpátok csúcsain és lejtőin. A magyar világunk tetején.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2019. május 31., 8:43
    ÉRTÉKELÉS: -5

    Nagyon szeretem Czegő úr irásait , véleményét olvasni , – sajnos véleményei, gondolatai , irásai a valóság a jelenben – tisztelettel egy hűséges olvasója