Medvemaffia
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Fura esemény ez a népszámlálás. Aki egyszer legalább volt számlálóbiztos, akár háziállat-számláló is, az tudja megmondani, mi mindennel jár egy ilyen önként vállalt avagy kikényszerített munka. Amikor én egyszer az lettem, úgy történt, hogy egyszerűen kineveztek, azaz köteleztek.
Aláírtuk a papírt, felkészítettek, mit is kell tennünk; mi hónunk alá csaptuk az irattartót, s indultunk a munkára. Azért használom a többes szám első személyt, mert a baróti pedagógusi karból szinte mindenki érintett volt. S mit hoz a sors? Az egyetemről akkor kikerült friss végzősként az egyik legnehezebb utca jutott nekem (Barót akkor még nem volt város): a hídon túl. Ott is az a rész, ahol cigány nemzetiségűek laktak.
Sokan sopánkodtak a beosztás miatt, nekem nem jelentett ez gondot, mert aránylag sok cigánygyerek járt azokba az osztályokba, ahol én tanítottam, legtöbbjük ragyogó fejű és jóindulatú. A lényeg az volt, hogy mindenkit meg kellett számolni, de ezt én úgy végeztem, hogy csak azokat írtam fel, akiket személyesen láttam is. Nagy szó volt, hogy senki nem tagadta le magát!
Olyan kicsi házikó is akadt, ahol huszonkilenc felnőttet és gyereket hoztak elém, és amikor a lakhatási, alvási körülmények is szóba kerültek, bizony bemutattak az ágy alá, no meg fel, a szekrény tetejére is. Az egyik ifjú legény, aki akkoriban a baróti fiatalok körében igen elismert énekesnek számított, azelőtt és azután is járt a társaságunkba, egy darabon el is kísért. Volt, ahol megkávéztattak, máshol ásványvízzel kínáltak, és azért jó visszaemlékezni, hogy alkohollal egyáltalán nem zavartak. Sőt, az első nap után úgy tapasztaltam, nagy megtiszteltetés számukra, hogy én, a tanár lakásukba lépek, asztalukhoz ülök, süteményükből falatozom. A humoros helyzeteken nevetek, mert ilyen is éppen elég akadt, s elég sokan sopánkodtak azért is, hogy ilyen szegényesen élnek.
Most is sajnálom, hogy nem volt a kezem ügyében jegyzetfüzet! Még távol voltunk a hangfelvevőtől, és nekem még egy valamirevaló fényképezőgép sem állt a rendelkezésemre. Pedig rengeteg érdekes dolgot megörökíthettem volna.
Most mindezt azért mondom el, közeledve a népszámláláshoz, mert a számlálók egyéniségétől is függ, hogy úgy számoljanak meg mindenkit, ahogyan az igazság megköveteli. Gondolom, megértik, mire célzok!