Felhívás!

Magyar-e a magyar király?

Nyilván, gondolhatnánk. De bármennyire is furcsa, a történelmet népcsoportok színjátékára karcsúsító koponyák szerint a kérdés igenis értelmes (tehát nem üres tautológia vagy szómágia áll mögötte), és egyáltalán nem magától értetődő, ráadásul a XXI. században is lényeges, sőt genetikai vizsgálatot igénylő tudományos probléma. Hogyan fordulhatott ez elő? Ha még nem találták volna ki, a Kolozsvárott született reneszánsz uralkodónk, Mátyás király származásáról van itt nagyban szó, ami Kásler urat, a magyar kormány mégiscsak germános nevű emberierőforrás-miniszterét valamiért nagyon foglalkoztatja.

A miniszter pár éve nyilatkozta le, hogy a Hunyadiak származása értékelése szerint azért fontos és aktuális, mert politikai ellenfelei, a haladók (progresszívek) a király apját, Jánost románként kezelik. Puff neki. Figyelem: nem a történész szakma, hanem a politikus ideológiai ellenfelei. Akik legyünk őszinték, akárcsak ő, vélt aktuálpolitikai jelentősége miatt gondolhatják úgy, hogy a dolognak bármi jelentősége lenne az uralkodó hagyatékára (hogy a jelenkori román liberális uralkodóház szóhasználatával éljünk: teljesítményére). Beismerten, a dolognak tehát leginkább aktuálpolitikai jelentősége van.

S vicces, hogy a vita nem új keletű, Mátyás származását már a középkorban is firtatták a „jóakarói”. Hogy méltó-e az uralkodói címre. De akkor még nemesi és nem etnikai származása körül ment a vita. Így aztán lett nemes rómaiak, bizánci hercegnő vagy éppen Zsigmond király fattyának leszármazottja. Manapság, mikor a nemzetiségnek politikai tétje lett, mert egységes és oszthatatlan nemzetállamokban élünk, mi másról, az uralkodó etnikai értelemben vett származásáról vitatkoznak – a politikusok.

Hogy Mátyás román volt-e, mennyire, úgy lehetett-e magyar is, főleg, ha a két nép azóta több háborút is megvívott egymással. Nyilvánvaló, hogy a vitában a jelenkor félelmeit látják, s nem azt, hogy Mátyás miként járult hozzá a Szent István által alapított többnyelvű és szokású ország felvirágoztatásához. Apropó: érdekes, ugyanez az etnikai probléma nem merül fel a franciaországi gyökerű Anjou-uralkodók kapcsán. Mondiő.

Pozsony János Csaba

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.