Szégyen!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Bármilyen utamról is tértem haza szülőfalumba, Kézdiszentlélekre vagy későbbi lakóhelyemre, a kistérség központjába, a megérkezés érzését az előbukkanó Perkő látványa indította el bennem. Régen volt vonatos útjaimon a Kézdivásárhelyről Bereck irányába kiinduló „gyors” bal oldali ablakaiból kinézve vártam, mikor pillanthatom meg a Perkőt? Nem kellett sokat várnom, gyorsan feltűnt szemeim előtt, éppen a reggeli párából bontakozott ki, mutatván akác- és fenyőerdeit, no meg délre néző oldalának kopár részeit, nemkülönben a kőfejtés okozta „sebeit”, télen meg lenyűgöző havas formák sokaságát. Országúton pedig már Csernátont elhagyva pillanthatni meg a maga teljességében ezt a felső-háromszéki kilátóhegyet, amely számomra az otthonérzés legfőbb kiváltója, ami a természeti környezetet illeti.
Valamikor, diákkorom éveiben még azt is érezni véltem, hogy számonkéri a hazatért emberfiát, tudakolván, az utolsó elutazás óta mivel is gyarapodott ama tarisznya tudás és emberi tartás tekintetében?
Nem volna teljes e látvány felidézése, ha nem esnék szó a hegytetőn álló, szerény méretű fehér falaival s piros színűre festett bádogfedelével messze látszó perkői Szent István-kápolnáról vagy – Orbán Balázs szóhasználatával élve – imoláról, azaz imaházról, valamint a hegy lábánál épült templomról, amelynek gótikus, karcsú tornya az eget közelíti, s éppen a falu bejáratánál áll. Megvallom, mindkettő személyes büszkeséggel tölt el, hiszen a falu mai lakói, illetve mindenki, aki sajátjának vallja e Perkő alatti székely települést, magáénak érezheti és tudhatja ezeket, mint örökséget, minthogy felmenői, az egykori faluközösség álmodta meg és hozta létre ezeket a ritka értékes és kedves, az itt lakók szellemi és lelki hovatartozására valló szent építményeket.
Hogy istenhívő, szervezett és vendégszerető volt az egykori székely közösség, azt a falu keleti „kapujában”, a templom közelében, az országút jobb oldalán 1888-ban a helybeli Rózsafüzér Társulat által állított s ma is a belépőt köszöntő kőkereszt is tanúsítja. S az már megszokott dolog, hogy az utóbbi félszázadban államalapító királyunk ünnepére sokan összegyűlnek mind a falubeliek, mind a máshonnan érkezők, merthogy vár, illetve hazavár a Perkő…