Felhívás!

Ha jót képtelen vagy mondani

Az utóbbi időben egyre érzékenyebben figyelem, a körülöttem lévők hogyan beszélnek velem vagy mással. És ez egyre inkább aggaszt. Annyira fukarok vagyunk a kedves, pozitív, támogató szavakkal, mintha elvenne belőlünk valamit azok használata.

Nyilván, kell néha a kritika. Ha valami nagyon nem tetszik a másik viselkedésében, és az kihat életünkre, akkor el kell mondani, mert nem egy végtelen szemetesláda a lelkünk, ahová minden gondunkat csak bedobáljuk, és gyűjtjük ott évekig. Viszont néhányszor nem ártana gondolkodni, mielőtt rázúdítjuk a másikra nyers, negatív véleményünket.

Biztosan találnék rá szakirodalmat, amely azt boncolgatja, hogyan hat a negatívizmus az emberekre, de nem kell ahhoz könyv, hogy elképzeljük: ha egy gyerek zsenge éveiben azt hallja szüleitől, hogy „hülye vagy!”, több mint valószínű, el fogja hinni magáról, hogy ő bizony az. Aztán amikor felnő, és céltalanul teng-leng a világban, jön a második fokozat: „mondtam én, hülye vagy, nem vagy képes semmire az életben!” De miként is lenne képes bármire, mikor a belső hang a fejében nem tud mást súgni neki, minthogy ne fogjon hozzá semmihez, úgy sem sikerül, hiszen hülye.

Tehát igen, a szavaknak igenis súlya van, akármennyire elcsépeltnek hangzik is ez. Ha azt hiszed, jót teszel azzal, ha elmondod gyermekednek, férjednek, feleségednek, barátnődnek, szomszédodnak, hogy igazából te tudtad, hogy neki úgy sem fog összejönni valami, te érezted, és közben elégedett mosoly ül arcodra, hogy milyen okos is vagy, hát megsúgom: senkinek egy fitying jót nem teszel ezzel. Valamilyen oknál fogva társadalmunkra jellemző, hogy csak a rosszat keressük, azt boncolgatjuk, azzal álcázva, hogy csupán nevelő szándék vezérel. Ahogyan az iskolában a felmérő lapon csak a rosszat jelölik pirossal, feleléskor csak a rossz választ ecsetelik, úgy otthon a négy fal között is csak a balul elsült dolgokra helyezik a hangsúlyt, kerekítik napokig.

Miért olyan nehéz kimondani, hogy „jó vagy”, és elhallgatni, hogy „milyen rosszul csinálod”?

Bartok Barbara

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások