Gyászolni, de nem siránkozni

Nemzeti tragédiánk 100. évfordulójára készülve, már hetekkel ezelőtt áttanulmányoztam a nagyhatalmak által 1920. június 20-án ránk erőszakolt, békeszerződésnek csúfolt diktátumot. Lelket, tudatot és szívet sajdító élményben volt részem, amint betűről betűre bukdácsoltam rajta. Igazi önsanyargatásban. Ha bármelyik magyar érzelmű honfitársam úgy érzi, vezekelnie kell, nyugodtan nekifoghat az elolvasásának. És azok is, akik tudni szeretnék az igazságot.

Tartalmának ismeretében kijelenthető, hogy a Trianonban 364 pontba becikkelyezett és jegyzetekkel kiegészített förmedvény nem szerződés, hanem a lassú elpusztításunk keretbe foglalt módszertana. A minden részletre kiterjedő jogfosztás, eltiprás és kivéreztetés, valamint a törvényesített rablás, tolvajlás és fosztogatás szennyirata. Egy ország és egy nemzet ördögi módon kitervelt eltaposásának szégyenokmánya, amelyhez foghatót még nem vetettek pappírra az emberiség történelme során. A haszonélvezői örök szégyene, hogy kikövetelték és elfogadták ezt az aljasságot; hogy nem csak éltek, hanem visszaéltek a benne foglaltakkal. 

Így vált számunkra június 4-e feketebetűs nappá, amelyen hagyni kell, hogy a csontunkig hatoljon és járja át zsigereinket a fájdalom. Hogy görcsbe ránduljanak izmaink a néma zokogástól. Hogy patakokban csorogjanak orcánkon a mélyről feltörő könnyek. Ma gyászolni kell tehát, de nem siránkozni! És holnaptól kihúzott derékkal, felemelt fejjel, derűsen tekinteni a jövőbe. Annak ugyanis, aki túlélte a saját kivégzését, alapos oka van a bizakodásra. Nem szabad azonban megfeledkezni az ellenünk 100 esztendeje elkövetett gyilkossági kísérlet tanulságairól, és le kell vonni belőlük a megmaradásunkhoz szükséges következtetéseket.

Ki kell mondani, hogy minket a Nyugat örök idők óta ellenségként kezel. Tudatosítani kell magunkban, hogy a barátaink Keleten élnek, és segítségre csak onnan számíthatunk. Mint ahogy azt is, hogy az ordas eszmék terjedése ránk nézve halálos veszélyt jelent. Megfertőzött lélekkel ugyanis nem tudunk megfelelni a történelem kihívásainak. Ezt csak egy egészséges nemzettudat teszi lehetővé. És a szilárd, megingathatatlan, Istenbe és önmagunk képességeibe vetett hit, amibe megpróbáltatásaink során kapaszkodhatunk.