A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Gratulálok, elnök úr!

Kihívó nélkül, egyedüli jelöltként pályázza meg Kelemen Hunor, az RMDSZ hivatalban levő elnöke a legnagyobb erdélyi magyar párt vezetői tisztségét. Újabb négy évre. És mivel a végeredmény teljességgel előre borítékolható – hacsak nem zavarnak bele álruhás gyíkemberek, terhes kollektív kételyt gerjesztve a küldöttek tobozmirigyében –, nem túlzás azt állítani, hogy a mindenféle pluralizmust és polémiát nélkülöző tisztújítás az egyetértéstől beragyogva, a területi szinergiák szolgálatában csak puszta formalitás.

Ebben a felállásban a februárra tervezett kolozsvári kongresszusra könnyű lélekkel rásütheti bárki a szörnyű bélyeget, miszerint a demokratikus szervezet közgyűlésének 2019-ben az egypárti rendszereket idéző ünnepi, ceremoniális és demonstratív szerep jutott, miközben ezzel párhuzamosan jelentősen leépültek deliberatív és politikai funkciói. Tehát nem annyira a pártokra jellemző demokratikus akaratképzés, mint inkább csak a legális és procedurális, bürokratikus jóváhagyói szerep maradt a tanácskozás küldetéseként: hogy rábólintson Kelemen elöljárói ambíciójára.

Persze, mondhatnánk azt is, hogy mindez a véletlen műve, csupán a szerencsés csillagállásnak köszönhető a szervezet szokatlanul magas kohéziós foka, és nem tervezés, tudatos emberi munka gyümölcse, végeredménye. Ennek viszont ellentmond az a tény, hogy a döntéshozáshoz kialakult műveleti harmónia – fegyelem? – az RMDSZ berkeiben egyáltalán nem egyedi eset. Ezért sincs senki meglepődve, a rutinos közvélemény előtt nincs ebben semmi szokatlan és kifogásolható.

A készülődő kongresszus tulajdonképpen a letűntnek hitt Markó-éra politikai folytonosságának árulkodó példája. Ekkor alakult ki a magányos jelöltekkel való ciklikus, szemmel láthatóan nélkülözhetetlen tisztújítói gyakorlat, már-már hagyomány. Azóta sem változott semmi, már ami a szervezeti kultúrát, módszereket és szokásrendet illeti. Ezektől az uralmi beidegződésektől a korábbi elnök hasonmásaként megelevenedő Kelemen alatt sem tér el az erdélyi magyarok legjelentősebb szervezete. És mivel az égvilágon semmi sem kényszeríti őket a felülvizsgálatra, én már csak gratulálni szeretnék a régi-új elnöknek.

Pozsony János Csaba

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.