Felhívás!

Falon logó butaság

Wolfgang Beltracchi őstehetség, minden sejtjében izzik a nagy piktorok zseniszikrája. Mégsem a kiállítótermek ünnepeltje, hanem szoktatja szervezetét a friss levegőre, miután kiengedték a dutyiból. W. B. ugyanis páratlan hamisító. Nem firtatom most ügyeinek jogi vetületét, megtették mások a bíróságon. De kedves olvasók, tessék idefigyelni. Ez az úriember egy Erdő című képet hamisított (többek között), és elhitette a világgal, hogy az Max Ernst műve, komoly holland múzeumi szakértő adott róla pecsétes papírt. W. G. 1,8 millió dollárért eladta egy műkereskedőnek, akitől aztán egy dúsgazdag műgyűjtő 7 millióért vette meg. Amint kiderült a turpisság, a kép a falról a kukában landolt.

Beltracchi úr saját bevallása szerint mintegy 100 millió dollárnyi hamisítványt pingált össze karrierje alatt. Most felteszem a kérdést: az a festmény nem ugyanaz, nem ugyanolyan szép (vagy gyatra), mint amíg Max Ernst neve alatt bámulta a tulajdonos és villájának válogatott látogatói? Vagy nem is a mű magában rejlő értéke számít, hanem egy nevetséges társadalmi konvenció, miszerint Max Ernst nagy festő, tehát minden képe vagyont ér? Magyar neve: sznobizmus.

A nagy filozófus-író Thomas Morus a feleségének és családja más hölgyeinek hamisított arany ékszereket ajándékozott (nem mintha nem telt volna neki igazira), aztán kuncogva figyelte, milyen boldogak azok, és hogyan gebednek az irigységtől a kívülállók. Nem röhejes?

Volt egy ismerősöm, állandóan hasfájásra panaszkodott. A szomszédja adott neki valami apró sárga tablettákat, mint csodagyógyszert. Az ember egy hónapon belül ujjongva hálálkodott a gyógyulásért, meghívta a szomszédot ünnepelni. Amikor kitette az asztalra a corpus delicti-t, a szomszéd rácsodálkozott: ez nem az, csak hasonlít. Kiderült, a majdnem ugyanolyan kinézetű B-vitaminocskákat szedegette, mindkettő ugyanolyan tasakban volt. Intelligens olvasóim ugye kitalálták: szegénynek a hasfájása szinte rögtön visszatért.

Nehogy azt gondolják, lenézem vagy szidom az emberi butaságot. Dehogy szidom, hiszen az újságíró abból él. Tehát kitartás, kortársaim!

Zubreczky Antal

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.