Falon logó butaság

Wolfgang Beltracchi őstehetség, minden sejtjében izzik a nagy piktorok zseniszikrája. Mégsem a kiállítótermek ünnepeltje, hanem szoktatja szervezetét a friss levegőre, miután kiengedték a dutyiból. W. B. ugyanis páratlan hamisító. Nem firtatom most ügyeinek jogi vetületét, megtették mások a bíróságon. De kedves olvasók, tessék idefigyelni. Ez az úriember egy Erdő című képet hamisított (többek között), és elhitette a világgal, hogy az Max Ernst műve, komoly holland múzeumi szakértő adott róla pecsétes papírt. W. G. 1,8 millió dollárért eladta egy műkereskedőnek, akitől aztán egy dúsgazdag műgyűjtő 7 millióért vette meg. Amint kiderült a turpisság, a kép a falról a kukában landolt.

Beltracchi úr saját bevallása szerint mintegy 100 millió dollárnyi hamisítványt pingált össze karrierje alatt. Most felteszem a kérdést: az a festmény nem ugyanaz, nem ugyanolyan szép (vagy gyatra), mint amíg Max Ernst neve alatt bámulta a tulajdonos és villájának válogatott látogatói? Vagy nem is a mű magában rejlő értéke számít, hanem egy nevetséges társadalmi konvenció, miszerint Max Ernst nagy festő, tehát minden képe vagyont ér? Magyar neve: sznobizmus.

A nagy filozófus-író Thomas Morus a feleségének és családja más hölgyeinek hamisított arany ékszereket ajándékozott (nem mintha nem telt volna neki igazira), aztán kuncogva figyelte, milyen boldogak azok, és hogyan gebednek az irigységtől a kívülállók. Nem röhejes?

Volt egy ismerősöm, állandóan hasfájásra panaszkodott. A szomszédja adott neki valami apró sárga tablettákat, mint csodagyógyszert. Az ember egy hónapon belül ujjongva hálálkodott a gyógyulásért, meghívta a szomszédot ünnepelni. Amikor kitette az asztalra a corpus delicti-t, a szomszéd rácsodálkozott: ez nem az, csak hasonlít. Kiderült, a majdnem ugyanolyan kinézetű B-vitaminocskákat szedegette, mindkettő ugyanolyan tasakban volt. Intelligens olvasóim ugye kitalálták: szegénynek a hasfájása szinte rögtön visszatért.

Nehogy azt gondolják, lenézem vagy szidom az emberi butaságot. Dehogy szidom, hiszen az újságíró abból él. Tehát kitartás, kortársaim!

Zubreczky Antal