Felhívás!

Amiért komposztálni érdemes

Amiért komposztálni érdemes Kovászna megye

Rohamosan közeledik a határidő, amikor az Európai Uniós előírások értelmében a termelt hulladékmennyiséget csökkenteni kell. Amennyiben nem teszünk eleget a direktíváknak, azt a zsebünk bánja, hiszen tonnánként egy jelentős összeggel többet kell majd fizetni a szemétszállításért. Hogy ezt a büntetést elkerüljük, jó, ha szelektíven gyűjtünk, és próbáljuk a háztartási és -tájéki szemét mennyiségét csökkenteni. Amikor szezonja van, a legjobb, ha a zöldhulladék-mennyiséget saját magunk komposztáljuk, vagy éppen a szolgáltató által kiosztott edényekben gyűjtjük össze, hiszen abból van a legtöbb. Annak jártunk utána, milyen évet zárt ilyen tekintetben a lécfalvi hulladéklerakó.

Háromszék azon kevés megyék közé tartozik, ahol felszámolták a települések melletti szemétdombokat, ezzel elérve azt, hogy a városok és a falvak környéke némiképp tisztábbá vált.

Némiképp, hiszen a számos tudatosító kampány ellenére továbbra is elég sokan vannak, akik szerint a patak medre a legmegfelelőbb a szemét elrekkentésére, piknikezés során pillepalackokat, konzerves dobozokat és más, a környezetre káros anyagokat hagynak maguk mögött. Arról nem is beszélve, hogy ősszel sok helyen lehetett látni a tekergő füstfelhőket, amik jelezték: továbbra is akadnak olyanok, akik a száraz falevelektől, letört ágaktól úgy szabadultak meg, hogy elégették azokat.

Lécfalvi terepszemlénken kiderült, ha egyelőre lassan is, de az emberek hajlanak a szelektív gyűjtésre: egy hatalmas betonplacc fogadott tele nyesedékkel, falevelekkel és más, komposztálásnak megfelelő biohulladékkal. Külön gépek végzik a komposztálás egyszerű, de mégis nagyszerű folyamatát: a nagyobb ágakat egy erős őrlővel darálják össze, az összeszecskált anyag pedig egy újabb halomba kerülve érik, áll össze komposzttá.

 

Komposztálási téveszmék

Babos András, a komposztáló telep vezetője érdeklődésünkre elmondta: a tevékenység kezdetén akár meg is lehetnének elégedve a beérkező mennyiséggel, de némely dolgok nehezítik a folyamatot. Például az, hogy egyesek a zöldhulladékot is nejlonzacskókba vagy zsákokba téve hajítják a tárolóba; ezeket a munkásoknak kézzel kell kibontaniuk. Az elszáradt virágoktól sokan a műanyag edényekkel együtt szabadultak meg, és ugyanez jellemzi pl. a temetőkből származó, elszáradt koszorúkat is, amelyeken általában rajta marad a gyászszalag. Az is téveszme, hogy bármilyen biológiai eredetű anyag komposztálható, így arra is volt példa, hogy a lerakott anyag közül elhullott állattetemet kellett eltávolítani, ami erre a célra teljesen alkalmatlan – fejtette ki a telepvezető.

A nagy mennyiség miatt szinte lehetetlen 100 százalékos hatékonysággal végezni a „műanyagtalanítást”. Szerencsére akadnak települések, ahonnan mondhatni tisztán érkezik be a zöld anyag, nincs benne semmiféle műanyag és más, oda nem illő hulladék. Ami nejlon mégis a komposzt közé kerül, attól a későbbiekben szabadulnak meg.

A Lécfalván készített komposztból Sepsiszentgyörgyre, az épülő sportbázisra is jutottMiután a komposzt összeérett, több ízben egy különleges gép levegőzteti. A masina gyakorlatilag egy kombájnra hasonlít, első részén egy hatalmas, végtelenített spirál forgatja át a masszát, aminek – sokak hiedelmével ellentétben – nem szaga, hanem illata van, a frissen ásott föld és a falevelek kombinációjára hasonlít. Tapintásra zsíros állagú, jelzi, hogy nagyon magas tápértékű anyaggal van dolgunk, ami kitűnő kertek feljavítására, akár trágya helyett is használható.

Miután ez a folyamat befejeződik, egy még hatalmasabb gépbe kerül a komposzt. Ez több ízben átrostálja az anyagot, a fentebb említett, esetlegesen belekerülő nejlonfoszlányoktól pedig egy fúvórendszer tisztítja meg. A komposzt ezután a tárolóba kerül, ahonnan elszállítják.

A Lécfalván előállított komposzt első haszonélvezője a sepsiszentgyörgyi, most épülő pályakomplexum, amit Ambrus Józseffel, a Kovászna Megyei Hulladékgazdálkodási Egyesület (ADISIMD) igazgatójával közösen tekintettünk meg. A zsíros anyag a pályák alapjába kerülve a sportolókat szolgálja ezután, bizonyítva azt, hogy nem kell szükségtelenül mindennek elvesznie, csak át kell alakítani.

 

Miért nem szabad elégetni a hulladékot?

A greenfo.hu szerint a mai napig széles körben elterjedt „népbetegség” a kerti hulladékok és az avar égetése, és kevesen tudják, hogy ez a tevékenység mennyire káros a környezetre és az emberi egészségre. Az értékes szerves anyagból az égetés során hamu keletkezik, mely csak korlátozottan alkalmas talajerő-utánpótlásra, nagyobb mennyiségben egyenesen rombolja a talaj humuszkészletét. Ezzel szemben komposztáláskor maradéktalanul elbomlanak a növényi részek, és hasznos humusz keletkezik.

Egy átlagos kerti tűz, melyben vegyesen égetünk avart, fűnyesedéket és gallyakat, emellett légszennyezést okoz. A nagy szennyezést elsősorban az váltja ki, hogy alacsony a tűz hőmérséklete, így aminek égni kellene, nem ég el vagy csak félig. Például a növényi részekben lévő szén ugyan oxidálódik, de csak részben, és szén-dioxid helyett mérgező szén-monoxid keletkezik.

A portál által idézett svájci tanulmány szerint egy nagyobb kupac avar 6 órás égésével annyi szállópor keletkezik, mint 250 autóbusz 24 órai folyamatos közlekedése során! Nem ritka, hogy a meggyújtott zöldbe műanyag és egyéb háztartási szemét is keveredik, aminek füstje fölöttébb káros az egészségünkre.

 

A megoldás: akár mi is komposztálhatunk!

Amennyiben nem akarjuk a szemeteskukába, jó tudni: valamennyi kerti hulladék és avar komposztálható. A folyamat során az elhalt növényi részeket mikroorganizmusok bontják le és alakítják át a szárazföldi élet nélkülözhetetlen anyagává, humusszá. A humusz hosszú távon tárolja és a növények számára könnyen felvehető formában adagolja azokat az ásványi anyagokat, melyek a növekedéshez szükségesek. De talán ennél is fontosabb, hogy a tömegének sokszorosát kitevő víz megkötésére, tárolására képes. A komposztálás során tehát elkerüljük a légszennyezést, értékes humuszhoz, növényi trágyához jutunk.

Ehhez a tevékenységhez mindössze néhány négyzetméter árnyékos helyre (a kertben) és egy kis időre van szükségünk. A komposztálás alapvető szabálya a komposztálandó anyag megfelelő aprítása, a komposzt rendszeres keverése, nedvesen tartása, és a tűző nap elleni védelme. Fontos, hogy közvetlen kapcsolatban legyen a talajjal, hiszen a lebontó mikroorganizmusok onnan „költöznek” bele.

A komposztálás folyamata általában 1 év, de bizonyos növények, vastagabb ágak komposztálása ennél több időt is igénybe vehet. Széles körben elterjedt téveszme, hogy a dió és tölgy levele nem komposztálható. Való igaz, hogy ezek olyan vegyületeket tartalmaznak, melyek gátolják más növények növekedését, azonban ezek is hamar lebomlanak.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.