Emlékfoszlányok

Hosszas betegség után, 77 éves korában elhunyt Benkő László, az Omega együttes alapítója – repítette világgá szerdán a szomorú hírt közösségi oldalán az immár megcsonkult rockzenekar. Tudtunk a megromlott egészségi állapotáról, mégis megdöbbentett a földi létből való távozása, hiszen Lacit nem olyan fából faragták, aki feladja. Bíztunk a felépülésében, és hittük, hogy a járványhelyzet enyhülésével megörvendeztetik a nagyérdeműt legújabb nagylemezük bemutatójával a Puskás Arénában. Isten azonban másképp határozott.

Az 1950-es évek végén született és 1970-es évek közepén eszmélő erdélyi nemzedék számára, amelyhez tartozom, az Illés, Fonográf és LGT mellett az Omega együttes slágerei biztosítottak fogódzót a dühöngő kommunista diktatúrában. Erősítették lelkünket a nemzeti megmaradásunkért folytatott küzdelemben. Éltették bennünk a változás reményét és a szabadság ígéretét. Dalaik ritmusára ráztuk ki magunkból a felgyülemlett feszültséget, vagy simultunk össze szerelmesen a házibulikon. Kívülről fújtuk a gondolkodásra és cselekvésre késztető, sok esetben érzelmes, de semmiképp sem érzelgős zeneszámok szövegét. És mindez a szigorú ellenőrzés alá vetett magyar-román határon átcsempészett bakelitlemezek által vált lehetségessé.

A 25. születésnapját 1987. szeptember 4-én Kis stadionbeli fellépéssel ünneplő Omega zenekar megtekintése életem egyik meghatározó élménye volt és maradt. Az addig csak felvételről ismert slágerek élőben való felcsendülése, az üzenetüket fokozó és elmélyítő lézershow, kivetítő, füstágyú, együttes hatása mély benyomást gyakorolt rám. És a gondját-búját felejtő, felszabadult tömeg látványa is. Annál is inkább, hogy ezt megelőzően tíz keserves esztendőn át nem léphettem Magyarország területére. A kiutazáshoz szükséges útlevélhez ugyanis akkoriban nagyon nehezen lehetett hozzájutni.

Benkő László itt hagyott minket, de a közreműködésével megszületett és szólaltatott dalok tovább élnek bennünk, és remélhetőleg belopják magukat az utánunk következők szívébe-lelkébe is. Hiszen szeretet, barátság, szerelem, szabadságvágy, azaz nemes emberi érzelmek hordozói, amelyek hiányában is lehet ugyan élni, de nem érdemes.