Felhívás!

Egy kis aggodalom

Az elmúlt napok fejleményei mind a politikai érdekérvényesítés, mind az oktatás terén kínos s kissé aggasztó jelekkel (mert a remény lencséjén át szemlélve még korainak tűnik azt mondani, hogy tanulságokkal) riogathatják a hírolvasót az erdélyi magyar közösség cselekvőképességét és szellemi erőnlétét illetően. Úgy fest, hogy a román állam példaértékű kisebbségvédelmének intézményes díszlete mögött mást se csinál, csak zsugorodik, töpörödik a kollektív magyar teljesítmény. Kissé sarkítok persze, de csak hogy megkönnyítsem az ellenvéleményt fogalmazók dolgát.

Nézzük először is a kormány hírhedt sürgősségi kormányrendeletét, amivel az ország közigazgatási törvényét szabták újra egy hanyag mozdulattal, megkerülve a parlamentet, félresöpörve a szakbizottságokban már kidolgozott, a pártok képviselőcsoportjai által elfogadott törvénytervezet szövegét. S ugyan a magyar érdekképviselet a törvényhozásban és bizottságaiban kellő befolyással bírt ahhoz, hogy a helyi autonómia és az anyanyelvhasználat kis körei némileg bővüljenek, de legalább ne csökkenjenek, a kormánypalotában, egy szűk csoport által egyoldalúan meghozott, jogfosztással felérő döntésekkel szemben már eszköztelennek és tehetetlennek bizonyult. Az anyaország nyomása s tán a nemzetközi porverés segíthet – külső tényezők, melyek pótolhatják egy többségi elven működő nemzetállamban a kisebbségi politizálás természetéből fakadó hátrányt, hatalmi aszimmetriát. Mert 30 év alatt sem sikerült Romániának kidolgoznia egy olyan együttélési szabályzatot – nevezzük hatalommegosztásnak, önrendelkezésnek, keretegyezménynek, vagy kisebbségjogi törvénynek –, mely védelmet nyújthatna, megelőzhetné, s ha alkotmányos korlátokat nem is szabna, de valamilyen módon megnehezítené az ilyen események kialakulását. Nyilván erre a közeljövőben sincs remény.

Legalább ennyire aggasztó jel – idén is – a gyenge érettségi eredmény a magyarok által lakott megyékben. Kissé felszínesen fogalmazva, azt mondhatjuk, hogy köhög, prüszköl az állami iskolahálózatban a magyar oktatás. Bizonyára az okok sokrétűek, és hasonló módon eszköztelen a közösség a romlás jeleit mutató folyamattal szemben. De legalább nyár van! 

Pozsony János Csaba

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.