Az ágak népe

A székely székek rendszere, mely a 14. század elejére megszilárdult, egy sajátságos, máig ható érvénnyel példaszerű önigazgatási forma volt a középkori magyar királyságban. Ez a tagolt, fokozatosan kiépült állam, mint ismeretes, ezer évnél hosszabb ideig állt fenn, kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de működött és jogfolytonosságát megőrizve a hozzátartozó tartományok és népek, népcsoportok sajátos igényeit nem egy tekintetben kielégítette. Ebbe beleágyazva alakította ki a székelység a maga intézményeit, s ha ma közösségtudata stb. birtokában új célokkal lép a világ elé, azok múltja jogán is megilletik.

Mindezeket a háromkötetes Székelyföld történetének székekről szóló fejezete kapcsán bocsátottam előre. A szék különösen elmés intézmény volt, a királyságba illesztett erdélyi vajdaságon belül képezett egységet a többi székkel, s a szászok szintén székekre tagolódó autonómiája mellett az erdélyi királyi vármegyékkel a vajdaságban, majd fejedelemségben egyesült. Az alulról és felülről építkezés összesimult benne, mint említettem, a vajdának alárendelt székely ispán és a királybíró kívülről jött, de már a többi funkciót a nemek és ágak szokásjogának megfelelően töltötték be, mintegy alulról tehát, amit egy ősi demokrácia megnyilatkozásának is nevezhetünk.

E tisztségek közé tartozott a széki hadnagyé, aki katonai ügyek mellett közigazgatási és bíráskodási feladatokat is ellátott, továbbá a székbíróé, akit leginkább a lófők közül jelöltek ki. „A hadnagy és székbíró is lófő társakkal rendelkezett, a főtisztek a hozzájuk tartozó, azonos nemből és ágból származó lófőkkel a falvakat felosztották egymás között a katonai és bíráskodási teendők ellátása, illetve a bírságok behajtása céljából. Őket együtt Ág népének nevezték.” A lófőség hozzá tartozó birtokot is jelentett, és „a tisztségviselés joga öröklés útján a fiú utódra szállt, ha ilyen nem volt, a leány örökölte a lófőséget, a hivatalt azonban férje látta el (fiúleányság).”

A tisztséghez és birtokhoz vásárlás útján is hozzá lehetett jutni. A 16. században a székbíróság tagjai a hadnagy és a bíró mellett a központi hatalmat képviselő királybíró, valamint a 12 esküdt voltak.