Felhívás!

Adja Isten!

Április 8-án töltötte be a nyolcvanötödik életévét Gazda József tanár, tankönyv-, művészeti- és szépíró, szociográfus, művelődésszervező, műkritikus, aki Kézdivásárhelyen látta meg ugyan 1936-ban a napvilágot, azonban Kovásznán szolgálja évtizedek óta hittel és meggyőződéssel, szerényen és rendíthetetlenül, alázattal és félelmet nem ismervén a nemzetet, amelyből vétetett.

A tanítványaival nem csak irodalmunk nagyjait ismertette és szerettette meg, hanem életre szólóan rádöbbentette őket, hogy magyarnak lenni egy fájdalmasan szép állapot, de ugyanakkor kínkeserves küldetés is, amit vállalni kell. Az általa életre hívott és nemzedékek hosszú sora által táplált diákszínjátszó csoporttal bemutatta Tamási Áron műveit, megízleltetvén a székely nyelvjárás zamatát, a magyar kultúra vérkeringéséből kieső szórványtelepülések lakóival is. Konok elhivatottsággal bejárván Erdély táj­egységeit és a csángóföldet, magnószalagra vett, majd írásban is rögzített vallomások százaiban örökítette ránk a közösségmegtartó és formáló régi falu emlékezetét.

Amint a helyzet megengedte, szintén egyéni beszélgetésekre támaszkodva feltérképezte és közkinccsé tette a világban szétszórt magyarság sorsának alakulását. Közvetlenül a kommunista diktatúra bukása után megalakította a Kőrösi Csoma Sándor Egyesületet, amely évi rendszerességgel szervezi meg a nagy tudós emléke előtt tisztelgő, gazdag kulturális és szellemi töltetet hordozó Csoma-napokat. Ezek részeként pedig a magyar őstörténet-kutatás legújabb eredményeit bemutató tudományos értekezletet. És még hosszasan folytathatnánk szerteágazó tevékenysége áldott gyümölcseinek a számbavételét.

Gazda Józseffel nagyenyedi diákként ismerkedtem meg az 1970-es évek második felében, tanítványainak a Bethlen Gábor Kollégium színpadán történt bemutatkozása alkalmából. Színvonalas, háromszéki szívemet megdobogtató fellépésük mély nyomot hagyott bennem, amint a tanár úr ez alkalomból elhangzott, nemzeti érzéssel telített köszöntőbeszéde is. Elhivatottságot sugárzó előadásain, eszmefuttatásain azóta számos helyszínen, köztük Svédországban is részt vehettem, így szem- és fültanúja voltam a hallgatóságra gyakorolt lelkesítő hatásuknak. Adja Isten, hogy még sokáig örvendhessünk leírt és kimondott szavai jótékony zuhatagának. 

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások