A roráté varázsa

Hétről hétre közelebb a karácsony, vasárnap már három gyertya ragyog az adventi koszorún. A Jézus születését megelőző időszak a csendes, de örömteli várakozás jegyében telik, amelynek egyik legszebb kifejezési módja nálunk, katolikusoknál a hajnali szentmiséken való részvétel. A rorátéba bekapcsolódni azt jelenti, hogy nem csak az otthonunkat, hanem lelkünket is ünneplőbe szeretnénk öltöztetni.

Amikor kislány voltam, előszeretettel keltem fel hajnalban, mert ministránsként kötelességemnek éreztem, hogy a roráté előtt a harangozónak segítsek elseperni a havat. Emlékszem, a decemberi korán kelésekhez hozzátartozott a sötétséggel és a hideggel dacoló emberek látványa, amint a kivilágított templomok felé igyekeznek. Pontban hat órakor megszólalt a harang, amit az orgona csodás hangja követett, és a hívek énekelni kezdtek: „Harmatozzatok, égi magasok…” Az adventi éneket, amely latinul így hangzik: „Roratecaeli de super…” – innen kapta a hajnali mise a nevét.

Az adventi hajnali miséken való részvétel számomra mindig sokat jelentett, átadtam magam a készülődésnek és az ünnepnek. A roráténak megmagyarázhatatlan varázsa van, aki egyszer részt vesz rajta, alig várja a következő alkalmat. Hétfő, szerda, péntek, szombat. Majd kezdődik elölről. Gyerekkoromban a társaimmal gyakran versenyezünk abban, hogy melyikünk hány hajnali misén vett részt, persze, pontot is kaptunk rá a pap bácsitól, és néha még cukorka is került a zsebünkbe.

Biztos vagyok benne, hogy áldás van azon a napon, amelyik Jézussal kezdődik. A roráté és az adventi várakozás tiszta lélekkel még mélyebb élményt jelenthet, és a mai modern társadalomnak szüksége van erre a nyugodt és mély tapasztalatra. Amikor várunk valakit, vagy készülődünk az ünnepekre, rendbe szedjük a portánkat: kitakarítunk, ablakot pucolunk és így tovább. Ugyanígy a lelkünkben is érdemes rendet rakni időről időre, és akkor a karácsony csodája, a szeretet és törődés egymás iránt nem csak két-három napig fog tartani.

Első lépés ebbe az irányba: állítsd be a reggeli ébresztőt, és irány a roráté!

Tamás Réka