A rogyadékok és hősök emléknapja
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Boér Gézára, a derékba tört életű költőre halálának (1989. január 23.) évfordulója apropóján két, eddig kötetben meg nem jelent fiatalkori versének közreadásával emlékeznénk. Az Induláskor című éppen ötven évvel ezelőtt a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör 1971. május 23-i számában jelent meg mint az érettségi előtt álló kiváló diákköltő verse. Ezt úgy tekinthetjük, mint az induláskor, a szülőktől és (a torjai) szülőháztól való elváláskor keletkezett érzéseknek egy igen érzékeny kézzel készült lélektani rajza. A másik, Fa című vers ugyanannak az évnek a termése, amelyet – több más verssel együtt – az időközben egyetemi polgárrá lett költő a kolozsvári Gaál Gábor Irodalmi Kör 1972. január 21-én tartott ülésén olvasott fel. Nem mellékes az akkori kézdivásárhelyi oktatás szempontjából, hogy abban az időben az irodalmi kör elnöke éppen Markó Béla volt, aki ugyancsak eme székely kisváros középiskolájában érettségizett egy évvel Boér előtt.
Ezek a fiatalkori Boér-versek az egész írói életművet magában foglaló gyűjteményes kötetben kaptak helyet, amely – remélni merjük! – az idei évben megjelenhet. És ugyancsak remélhetőleg elkészül egy domborműves emléktábla is (maga a dombormű készen áll Vetró András szobrászművész műtermében!), amely a kezdeti ostoba akadályoztatás után felkerülhet az egykori elméleti líceum (a mai Apor Péter Középiskola) külső falára, ahol Boér Géza végezte középiskola tanulmányait 1967 és 1971 között.
Induláskor
Csak a furcsa melegség
a szívem körül,
Csak aki tudja hol is motozó
első – mert végső –
tán ki se mondott elmegyek,
Csak a karba-lábba konokuló görcs
makacs nem-mehetsz szava,
Csak a világjárt fák bölcsessége:
hogy megy a föld is
mert másként hogyan –;
s a tornácfán még egy kihajló
vigyázz magadra, aztán
ott a tenyérből előhívott
első rádöbbenés: mennyi
szorongás is szorul egy szótlan
kapunyitásba!
Fa
mondják:
nevetni való hűség,
amit én művelek –
gyökerem földet
ölel,
a lombom meg
eget.
s kétségűzések vergődésében
nekem – csudamód-lassan
már nem ágam
nem gyökerem
csak a föld
s az ég fáj
Kedves János!
Köszönöm, hogy az “emlékezés” lámpását nem hagyod ellobbanni.
Soraid olvasva Kézdi vásárterén átsuhan egy jótékony szellő. Felkavarja az évtizedek, évszázadok porát. Mintha a székely ezermester ágyúja is dörrenne. Az arra ballagó kisdiákok döbbenten néznék az a füstölgő kőcsövet. Laci bácsi mindig barátságosan szolgálatkész arca a Múzeum kapujában – régmúlt történések tudója. Indulok Szentlélek irányába, hogy a Perkő tetejéről tekintettemmel átkarolhassam a Kézdi medencét és a Kászonok vidékét.
Persze Boér Géza. Ott ül a lakásban. Kóstolgat. Szavakat. Aztán passzítja egymáshoz: “elmegyek, … hogy megy a föld is…
mert másként hogyan –;”
Látom. Hogyne látnám. A Perkő tetejéről a múltba lehet látni. Éveket. Évtizedeket …