A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Marosvásárhely nem veszett el!

Marosvásárhely nem veszett el! Románia

A hatalom mesterkedései ellenére a székely szabadság napján ebben az esztendőben is méltóságteljesen emlékeztek meg vértanúinkról a marosvásárhelyi Postaréten, majd a kormányhivatal felé vonulva és a központba érve civilizáltan, de kellő határozottsággal követelték Székelyföld autonómiáját. A város magyarsága tömeges részvételével tanújelét adta, hogy végre kezdi kiszabadítani magát a félelem, közömbösség és kishitűség kényszerzubbonyából.

A helyi ünnepségen látottakkal, megtapasztaltakkal és elhangzottakkal érzelmileg és szellemileg feltarisznyálva indultunk Sepsiszentgyörgyről egy busznyi ember társaságában Marosvásárhelyre, hogy részt vegyünk a székely szabadság napja alkalmából nyolcadik alkalommal szervezett megemlékezésen és felvonuláson. Székelyföld egykori székhelye felé közeledvén az elmúlt évek tapasztalata alapján előre várható, de el nem fogadható karhatalmi készültséget észleltünk lépten-nyomon.

Mert szükség van ugyan a rend fenntartására, viszont a túlzott csendőri, rendőri és titkosszolgálati jelenlét már inkább a megfélemlítésünket, mintsem a biztonságunkat hivatott szolgálni. Ráadásul az eddigi gyakorlattól eltérően nem engedélyezték a fából készült zászlórudak használatát, így azokat az autóbusz csomagtartójában kellett volna hagyni. A szervezők jóvoltából azonban ezeket sikerült műanyag csövekkel helyettesíteni, így a feszültségkeltés nem érte el célját.

Érkezés és fogadtatás
A megyeszékhelyről és környékéről, valamint Erdővidékről és Kézdiszékről 4 autóbusszal érkező háromszékiek a szebb napokat látott Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem előtt gyülekezetek. Ugyancsak itt bontották ki a magukkal hozott 250 m hosszú, székely nemzeti színekben pompázó vásznat, amelynek kifeszítését helybéliek is segítették. Élükre a bélafalvi Boldizsár Béla vezette hagyományőrzők álltak, és az árkosi fúvószenekar is hozzájuk csatlakozott. A Postarétre történő bevonulásukat a kivezényelt karhatalmisták szúrós tekintettel, az ott gyülekezők viszont tapssal és kitörő lelkesedéssel fogadták, akárcsak az utánuk szintén rezesbandával érkező parajdi és farkaslaki atyafiak érkezését.

Aggodalmak és feloldódás
A rendezvény megkezdése előtt egy félórával még ijesztően foghíjas volt a vértanúk emlékművének helyet adó tér és a mellette húzódó magaslaton körbefutó sétány. A percek múlásával azonban egyre többen lettünk, és amire hangfelvételről megkondult a marosvásárhelyi vártemplom, valamint a csíksomlyói kegytemplom harangja, már emberek ezrei népesítették be mindkettőt.

Örömmel nyugtáztuk, hogy a tömeg túlnyomó része marosvásárhelyiekből áll, hiszen a máshonnan érkező mintegy tucatnyi busz utasai még a teret sem tudták volna megtölteni. Így hát a kezdeti aggodalom után megnyugodva, valamint egymás tekintetéből erőt merítve vehettünk részt a végig emelkedett hangulatú, kellő hőfokon izzó, felszólalásokkal tűzdelt és jogos követeléseknek hangot adó megemlékezésen.

Üzenetek és felszólalások
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott üzenetét Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tájékoztatási alelnöke, a magyar miniszterelnökség közleményét a helyi rádió munkatársa, Gáspár Sándor olvasta fel. Dabis Attila, az SZNT külügyi megbízottja Romániából történt jogtalan kitiltása miatt csak videoüzenetben tudott az egybegyűltekhez szólni. Izsák Balázs SZNT-elnök örömét fejezte ki, hogy az általa irányított szervezet pert nyert a luxemburgi bíróságon, így megnyílt az út a nemzeti régiók védelmét biztosító jogszabály kidolgozása előtt.

Jose Mari Etxebarria, a Baszk Nemzeti Párt küldötte népe támogatásáról biztosította a székelyeket a szabadságért folytatott küzdelmükben. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a rá jellemző hévvel rótta fel a német származású román államelnöknek az erdélyi magyarsággal szemben tanúsított elutasító magatartását. Ugyanakkor szemére vetette a kézdivásárhelyi fiatalok, Beke István és Szőcs Zoltán meghurcolását és börtönbe vetését is.

Felolvasásra került továbbá Beke Istvánnak a rácsok mögül kijuttatott levele, amelyben önazonosságuk megőrzésére és kitartásra bíztatta a székelyeket. Végezetül Izsák Balázs felolvasta az SZNT Románia kormányához intézett és a székely népnek autonómiát követelő petícióját, amelyet a jelenlévők közfelkiáltással elfogadtak. A megemlékezést záró főhajtást füttykoncert és bekiabálások zavarták meg, amikor a Jobbik és LMP küldöttei helyezték el a kegyelet virágait.

Főtérre vonulás és a petíció átadása
A Postaréttől a két fúvószenekar és csendőrök kíséretében, nótaszóval és autonómiát követelve vonult a marosvásárhelyiek jóvoltából kilométer hosszúságúra duzzadt tömeg a prefektúra elé. A petíciót az évek során kialakult gyakorlatnak megfelelően Izsák Balázs és Tőkés László adta át a hivatal munkatársának. Ezt követően a főtéren magyar és székely zászlókat lengető tömeg elénekelte himnuszainkat, majd békésen feloszlott, csak a jelenlétének emlékét hagyván maga után a Bolyaiak és Bernády György városának főterén.

Méltatások és díjkiosztás
A sport nem csak az egészséges test és lélek kialakításának, valamint megőrzésének eszköze, hanem lehetőséget teremt a nemes vetélkedésre és az egészséges nemzeti érzés megélésére és kinyilvánítására is. Éppen ezért üdvözlendő, hogy az idei székely szabadság napján a figyelem e terület élsportolóira terelődött, akik között 6 olimpiai bajnokkal is büszkélkedhetünk. A sepsiszékieket Csinta Samu, a gyergyószékieket Bajna György, az udvarhelyszékieket Balázs Árpád, a csíkszékieket Becze Zoltán, a marosszékieket Szucher Ervin méltatta a Kultúrpalota nagytermében. A Székelyföld sportolóiról a feledés homályát fellebbentő gálaest záróakkordjaként, a Sepsi OSK futballklub képviseletében Csinta Samu, a Székely Légió szurkolótábor nevében pedig Nagy Lázár József vette át az idén nekik ítélt Gábor Áron-díjat.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2019. március 13., 9:36
    ÉRTÉKELÉS: 2

    Olvasni is egy élmény Bedő Zoltán irása.
    Örvendek a békés megmozdulás sikerességének és a Petició átadásának.
    Isten legyen Nemzetem sarjával.
    n.Seres Ferenc
    Partium -Szatmárnémeti

  • User
    Dátum: 2019. március 16., 19:58
    ÉRTÉKELÉS: 0

    1527 és 1802 között a Maras évente három, vagy négyszer is elöntötte a mai Szentgyörgyi utcát. Akadálymentesen a mai Főtérre hömpölygött. Meggyőző adatok birtokában állítom, hogy az örvény fenyegetésétől akkor sem szűntek meg rettegni, amikor a Maros habjai a Kör utcát szegélyező kubikos magasított part külső széleire kényszerültek. Persze akik szülei gyermekeiknek erről nem tudtak megnyugtatóan nyilatkozni, azok nem is tudják, hogy Székelyvásárhely mindenkori székely lakói senki kárára nem esküsznek. Sőt több alkalommal példát igyekeztek mutatni a nehéz gondok megenyhítésére. Az idegenek csodálkoznak, csak jönnek ide a városon kívüliek, és köszönettel mondanak véleményt, az úgynevezett helyi belügyekről. Mintha a saját közös ügyük lenne?! Az is – közös! Az is marad!