Felhívás!

Művészhallgatók a nagyvilágban

Művészhallgatók a nagyvilágban Vigadó

Új sorozatunkban egyetemisták mesélnek arról, hogyan kerültek kapcsolatba a művészetekkel. A kézdivásárhelyi Csiszár Borbála több területen és helyen kipróbálta már magát, jelenleg a hollandiai Artez Egyetem mesteri szakos hallgatója. Nagy terve, hogy a nyugati technológiát és a székelyföldi textil, illetve kézműves hagyományt összetársítsa. Ezen a héten ő mesélt nekünk terveiről, tanulmányairól.

Jelenleg a hollandiai Artez Egyetem divat tanszékének elsőéves mesteri szakos hallgatója vagyok. Gyerekkorom óta a művészet bűvkörében mozgok. Hálás vagyok a KreaKidsnek, Babos-Máthé Rékának, Erőss Sándornak, akiktől a divattervezés és a design alapjait tanultam. Vetró András és dr. Deák Ferenc tanár úrnak, hogy művészi érzékemet finomították. A Temesvári Nyugat Egyetemnek, ahol a divattervezés alapszakot végeztem, és amely lehetőséget biztosított, hogy az Erasmus-program keretén belül fél évet Portóban, az ESAD Collage of Arts and Design egyetemen tanulhassak. A Mono Shoes műhelynek, ahol önkéntesként a cipőtervezésbe nyertem betekintést, a Printa Stúdiónak, ahol a zero waste tervezési, valamint szabászati módszert alkalmazhattam, és a családomnak, hogy végtelen szeretettel támogatnak.

Ezen a mesterképzésen központi szerepet kap, hogy élettel teli legyen az alkotói folyamat, szabadságot és ezzel egyidejűleg nagy felelősséget adnak a kezünkbe. A saját tanulmányi célkitűzéseinken munkálkodunk a saját ritmusunkban, és mindezt úgy, hogy élvezzük az utat, amelyen haladunk. Jellemző az itteni szemléletre a nyitottság, a tudatos gondolkodás. Nemcsak a cél, hanem a késztermékig vezető folyamat is fontos. Hangsúlyt fektetnek arra, hogy megismerjük önmagunkat, a bennünk rejlő kreatív ént. Itt újra értelmezhetem a környezetemben fellelhető anyagokat, a textilhulladék fogalmát, és ezeket nem a megszokott módon kombinálhatom. Egy példa erre: különleges, áttetsző timsókristályokat növesztettem textilcsíkokra az amszterdami WAAG Textile Lab innovációs műhellyel közreműködve.

Hogy mi foglalkoztat a jövőmet tekintve? Az anyaginnováció, a textilfejlesztés, a tudomány és a művészet közötti átjárhatóság, a rendelkezésemre álló, mások által hulladéknak bélyegzett anyagokból kihozni a lehető legtöbbet.

eltérképezni az újrahasznosításban, az újraértelmezésben rejlő lehetőségeket. Minél környezettudatosabban létezni, és törekedni az átláthatóságra; követni a folyamatot, miből mi lesz, mi annak a művészeti, társadalmi, környezetvédelmi hozadéka. Megtalálni azt a közeget, ahol ezek a kísérleti anyagok életre kelnek, érvényesülni tudnak. Gondolok itt a divatházakkal való együttműködésre, ahol ezeket az öltözékekben, a kiegészítőkben lehetne felhasználni, vagy a művészeti csoportokkal társulva installációkként lehetne kiállítani. Mindezt természetesen a tudatosság és a hitelesség pilléreire helyezve. Szerintem érdekes tanulmány témáját képezné, ha megfigyelnénk a hatás-kölcsönhatás folyamatát, azt, hogy az eltérő közegek miképpen hatnak egymásra, az anyagokra, hogy miképp befolyásolja mindez a befogadót, a szemlélőt vagy a ruha viselőjét. Szeretnék divatházakkal együttműködni, ahol olyan kapcsolatot lehet kialakítani, ami a kölcsönös megbecsülésen és az örömteli közös alkotáson alapszik. Egy olyan alkotói láncolatot életre hívni, amelyben a részvevők jól érzik magukat, egy felszabadult közösséget, ahol a gyártási, létrehozási folyamat épp oly értékes, mint a késztermék.

Határozott késztetést érzek, hogy a tudásomat és a tapasztalataimat a szülőföldemen is kamatoztassam. Kultúrákon átívelő hidakat kívánok építeni. Egy olyan hidat, amely a nyugati technológiát és a székelyföldi textil, illetve kézműves hagyományt köti össze. Értéket teremteni és képviselni egy olyan kapcsolatrendszerben, melyben mindkét fél nyer és nyertessé válhat.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások