Felhívás!

„Jól boldogulok a színekkel”

„Jól boldogulok a színekkel” Vigadó

Már kisiskolás kora óta rajzol, majd IX. osztályban döntötte el, hogy a grafikák mellett kipróbál valami újat is, így kezdett el festeni. A zabolai születésű Kozma Violával beszélgettünk, akinek hamarosan megnyílik első kiállítása a Vigadó Művelődési Házban.

– Mikor és minek a hatására kezdtél el festeni?

– Már kisiskolás koromban, amikor szabadidőm volt, mindig azzal foglalkoztam. Rajzoltam bármit, amihez kedvem támadt. Ez idővel sem változott, inkább csak fokozódott, majd IX. osztályban döntöttem úgy, hogy a grafikák mellett kipróbálnék valami újat, mondjuk a festészetet. Kíváncsi voltam, hogyan boldogulok a színekkel, a vászonnal, ez teljesen új volt a számomra.

– Min dolgozol éppen?

– Jelenleg illusztrációkészítéssel próbálkozom. Még nagyon kezdetlegesen, de remélem, hogy ezt is tudom majd fejleszteni, ha eleget foglalkozom vele. Emellett pedig továbbra is festek, ha jön egy új ötlet.

– Közben teljesen más szakmát tanulsz, hogy fér meg ez a kettő egymás mellett?  Nem gondolkodtál azon, hogy művészeti egyetemre menj?

– Az, hogy művészeti iskolába és egyetemre menjek, tulajdonképpen egész életemben kísértett. Sokszor elgondolkodtam rajta, de mivel nekem a rajz, a festészet amúgy is a szenvedélyem, így végül középiskolának a tanítóképzőt választottam, egyetemi tanulmányaimat pedig a kommunikáció szakon végeztem. Nem zárja ki a kettő egymást, sőt, így sokoldalúbbnak érzem magam.

– Mi alapján választod a színeket, amelyekkel dolgozol? Volt már olyan, hogy megfestetted a képet, és mégsem tetszettek a színek?

– A színeket leginkább az alapján választom ki, hogy milyen hangulatot szeretnék adni egy festménynek, vagy akár, hogy én milyen hangulatban vagyok, amikor készítem. Többször is volt olyan, hogy nem voltam elégedett a végeredménnyel, ilyenkor félreteszem egy ideig, majd elölről kezdem, és ilyenkor vagy ragaszkodom az eredeti elképzelésemhez, vagy valami teljesen mást hozok ki belőle.

– Mi ösztönöz?

– Több dolog is. Lehet ez egy zene, dallam, hangulat, de legtöbbször egy fotó. Nagyon szeretem nézegetni a természetfotókat, ezekről általában mindig eszembe jut egy ötlet, amit szeretnék megvalósítani.

– Nemsokára kiállításod lesz a Vigadó Művelődési Házban. Milyen érzés?

– Sohasem gondoltam volna, hogy lesz erre valaha is lehetőségem. Rendkívül hálás vagyok érte, hatalmas pozitív visszajelzés ez számomra, olyannyira, hogy még mindig alig hiszem el.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.