Felséges nosztalgiáim

Bevallom töredelmesen, én soha nem akartam tűzoltó lenni, meg katona vagy vadakat terelő juhász. A tűztől féltem, mint a tűztől, katonának békés voltam, és miután láttam, hogyan szedi ki koszos kézzel a bűzös fekete bogyókat a csobán a sajtárból, köszöntem szépen. Én bakter akartam lenni, hogy szalutálhassak minden vonatnak, és még fizessenek érte, vagy középkori kódexmásoló, mert láttam a Teleki Könyvtárban, milyen szépek azok. Az iskolában azonban megtudtam, lekéstem a középkort, és a bakterbódékat sorra felszámolták.

De most látom, nincs jobb mesterség az angol királyénál. Nem, nem a középkorban – de jó, hogy lejárt, mert akkor egy királyságot kellett odaadni egy lóért, különben meglékelt az ellenség, vagy éppen a szeretett alattvalók gondoltak egyet és lenyakazták. Hanem most. Válogathatsz a paloták között, melyikben unatkozol, egy fertályóra alatt Isten kegyelméből kezet fogsz 500 csodálóval (ne félj, utána egy garmada medikus fertőtleníti felséges ujjaidat), félévenként ellenőrzöd erdélyi házaidban a szilvát és a baromfikat (a szomszédok mind memoárírásra adják fejüket, lejegyzik vagy kitalálják, hogyan látták felséges darahintésedet), és kész. Pardon, ne felejtsem el, van még egy nagyon fontos munkád: évente egyszer felolvasol egy jelentést a nemzet állapotáról, de abból egy vesszőcskére sincs gondod, nálad okosabbak megírják. És ami a legfontosabb, a politikusokat mindenki szidja, téged mindenki szeret. Mert felelősséged nulla.

Ugyanis a kispadon ücsörgő játékos mindig jobb, mint a pályán hibázó. Amíg Raed Arafat a SMURD-ját bökdöste hátulról, ő volt a legnépszerűbb, a nemzet megmentője. Felelős tisztséget vállalt, annyi kellett neki, szidják, mint a bokrot. Emlékszem, amikor Meleșcanu úgy harminc évvel ezelőtt bejelentett egy új pártot, az rögtön 20 százalékos potenciális szavazótábort gyűjtött a felmérések szerint. Amikor aztán bejutott a parlamentbe, brrr…

* A Nemere hírügynökség kiszivárogtatta – miután felvetődött a javaslat, miszerint a gárdát okulás céljából beosztják két-három napra harmadik váltásba a pékségbe, a Sepsi OSK játékosai a következő rigmussal esedeztek a Főnöknek: Ne búslakodjon, Pékmester! Nem fizet hiába./ Hogyha nem is egy-kettőre, /

Ámde biztos esztendőre/ Menyünk münk, székölyök is/ A Kohn Ferenc Ligába!