Exkluzív interjú Pataky Attilával

A vasárnapi koncertjüket megelőzően, a délutáni ragyogó napsütésben találkoztunk Sepsiszentgyörgyön az Edda Művek magyarországi rockzenekar énekesével és frontemberével, Pataky Attilával, aki készségesen állt rendelkezésünkre. A kérdéseinkre adott, mélyről fakadó és őszinte válaszai a nemzet egészéhez szólnak.

– Milyen gondolatok és érzelmek ébrednek benned, Erdély földjére lépvén?

– Már a kezdetektől megvoltak a magam érzületei testben és lélekben, majd miután Kovács András a táltosság útjára vezetett, elkezdtem megismerni a láthatót és a láthatatlant, az érzékelhetőt és kevésbé érzékelhetőt. Így számomra megvilágosodott, hogy miért érzem, amit érzek, valahányszor itten járok, de a gyerekkori és későbbi, Erdéllyel kapcsolatos álmaim tartalma is értelmet kapott. Minden alkalommal hatalmas örömként élem meg az Erdélybe való indulást. Annak lehetőségét, hogy oda megérkezhetünk, ott felléphetünk, állhatunk a színpadon, játszhatunk, és felcsendülhetnek a dalaink. A nehezebb időkben is nagy boldogsággal jöttem-jöttünk ide zenélni és játszani, amikor ezt megtehettük, majd a változás után a gyakoribb fellépéseink alkalmából is. És ez nekünk, valamint a közönségünknek egyaránt jó volt, hiszen tudunk rólatok, tudtok rólunk, értjük és érezzük egymást.

– Aztán jött a Covid…

– Igen, ezt a harmonikus létezést összekuszálta a hadmérnökök által számunkra összehozott „csoda”, ami 45-46 év folyamatos zenélés után engem is visszahúzódásra kárhoztatott. Két esztendőn át nem találkozhattam a közönséggel, ami embert próbálóan furcsa volt és kemény. Éppen ezért nagyon hálásak vagyunk mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy vasárnap este Sepsiszentgyörgyön felléphessünk. Meggyőződésem, hogy ez a hallgatóságnak és a zenekarnak is örömet okoz, szerencsét hoz, és ezt jónak tartom, mert óriási szükségünk van egymás megerősítésére.

– A körülöttünk folyamatban lévő események tükrében milyennek látod a magyar jövőt?

– Aki valóban akarja, most teheti a dolgát, hiszen a Jóisten adott nekünk és megtartott számunkra egy valódi vezetőt, egy igazi elöljárót, aki felismeri az irányt, amerre haladnunk kell. Hiszem és vallom, hogy a Kárpát-medencében időtlen idők óta dolgunk van, méghozzá a fény és a szeretet felmutatása. Ehhez én a dalaim megírásával és a zenekarom kíséretében történő eléneklésével tudok hozzájárulni. Boldogságot lopván az emberek szívébe, mosolyt varázsolván az arcukra. Sajnos akadnak, akik azt gondolják, hogy nekik emberi sorsokat tönkre tenni, ölni, gyilkolni, életeket kioltani, rombolni kell. Én viszont a Sepsiszentgyörgyön eltöltött gyönyörű nap és a ránk váró, csodálatosnak ígérkező este élményeihez hasonlókból szeretnék a batyumba minél többet összegyűjteni, hogy amikor szólítanak, ezekkel gazdagon megrakodva távozhassak el.

– Mit üzensz a székely magyaroknak?

– Keressétek egymást, segítsétek egymást, szeressétek egymást, mert énszerintem ez a magyar megmaradás kulcsa.