Ki szolgál minket?

Egy idő óta nem szeretem a rendőröket. Rendes székely vagyok, tiszteletben tartom a törvényeket. Hosszú ideig, közel tizenöt éven át a megyei tanács keretén belül működő Területi Közrendészeti Hatóság titkára voltam. Próbáltam s volt alkalmam betekintést nyerni a rendőrség munkába. Volt időszak, amikor a rendőri tevékenységbe betekinthetett a sajtó is. A nagy számban visszavonult nyugdíjasokkal azonban ez a nyitottság elzárult minden, szinte minden szinten.

Születésem óta tudom, mit jelent a rendőrség. Édesapám milicista volt 1951-től. Sepsiszentgyörgy rendőrfőnökeként vonult nyugdíjba. Más, nagyon nehéz volt az az időszak, de édesapám idejében negyvenkét emberrel védték a törvényességet. Városunk ugyanez volt…

Az éjjeli közrendet csak hét rendőr vigyázta Veress Pál törzsőrmester vezetésével, és rendet tartottak. Édesapám és helyettesei, File Bandi bácsi vagy Ceangau Sándor úgy irányították kollégáikat, hogy minden munkájukkal szolgálták és védték az igazságot, az emberi tartást, nemzetünket – volt elkötelezettségük. Igaz, szerényen, szegényen költöztek át a másik világra valahányan, de becsületes emberként.

Olvasom az országos rendőrségi szakszervezet jelentését, nagy bajok vannak. A rendszer 80%-a felel a közrend felügyeléséért. 2003–2004-ben nagyon sok szakembert nyugdíjaztak, és ez felborította az egész rendszert. Gyorsan, kapkodva civileket alkalmaztak. Sok újonnan alkalmazottról később kiderült, hogy büntetett előéletű, rendőrbűnözővé vált. Tehát ez a kapkodás nem oldotta meg a szükségletet. Most nem kevesebb, mint 20 ezer rendőrre lenne szükség, siránkozik a belügyminiszter.

Igen, tudom, hogy egy becsületes, rendes székely legény nem akar rendőr lenni. Megértem őket. Igen ám, de azt is tudom, hogy katolikus pap sem akar lenni a székely legény. De akkor ki szolgál minket, ha lassan nem lesz sem pap, sem rendőr?!

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy