Zombikat nevelünk

Mindenhol olvasható már, hogy az Európai Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet által közzétett eredmények szerint az elmúlt közel egy évtized leggyengébb teljesítményét érték el a romániai diákok a PISA-felmérés (a nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja) mindhárom vizsgált területén. A felmérésben több mint 5000 hazai diák vett részt, amelynek 41 százaléka funkcionális analfabéta, 47 százalékának kihívást okoznak az alapműveletek matematikából, illetve a természettudományok terén csupán 57 százaléka érte el a kettes nehézségi szintet. Ötezer diákból alig ötvenen teljesítettek kiválóan. Ez egy százalék.

A baj adott, és meglátásom szerint egyre csak nagyobb lesz. De vajon mi áll ennek hátterében? Én alig négy éve érettségiztem, viszonylag frissek még az emlékeim az iskoláról, tanulásról. Emlékszem, az utolsó évben már hallottuk a tanárainktól, mekkora gondot jelent, hogy egyre többen funkcionális analfabéták. Fogalmunk sem volt róla, ez mit jelent. El sem tudtuk képzelni, hogy egy ember nem érti meg azt a szöveget, amelyet a saját nyelvén, saját tudásához mért szókészletből alkottak meg.

Talán mi még szerencsés nemzedék vagyunk. Akkor voltunk gyermekek, amikor még az okostelefon maximum utópiának (legyen inkább disztópia) számított, az internethez is nagyon kevesek fértek hozzá otthon. Nem volt kérdés, hogy vajon a suliban kreatívnak nevelnek-e, hiszen mi megtanultunk annak lenni a porban, miközben ruhát varrtunk a fakanálból készített babának, vagy kis autót barkácsoltunk. Az iskolába leckéket tanultunk – régi, jól bevált szokás szerint –, és nem azért mentünk, hogy boldog, kreatív felnőtteknek képezzenek ki.

Nekünk még könyvből olvastak mesét elalvás előtt. Tiszta retró meg oldschool, igaz? Nem volt sem táblagépünk, sem telefonunk, de még laptopunk sem YouTube-bal és autósmesékkel. Tízévesen mi naplót írtunk, nem a Facebook-on meg a TikTokon mutogattuk magunkat. Vajon milyen emléktárral rendelkezik majd felnőttként az a gyerek, aki már kétéves kora óta telefonon keresztül látja a világot? Mégis honnan alakulna ki benne az olvasás készsége, szeretete, a figyelem, a türelem képessége, a tanulási vágy?

Bartok Barbara

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások