Mégsem vagyok elég
Csajos gondolatok Bartok Barbara tollából.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Amikor állítólag tombolt a járvány, loholhattunk egyik üzletből a másikba élesztőért maszk nélkül, most, hogy a vírus eregél elfele, csak mint a bankrablók. És műszer fog szkennelni, nem-e vagyok lázas. Ha jogging után kimelegedve akarok belépni a Merkúrba, rám sípol, és már visznek is kényszerkivizsgálásra egy kartonkórházba? Orwell forog a sírjában, látván, hogy a mi Ludovicunk lepipálta.
Nézem az arcokon (és sajnos a földre hanyagul eldobott) picurka, hímzett-csipkés maszkokat. Annyit takarnak, mint egy tengerparti bikini alsórésze. Amikor beszél az ember, felfújódnak, alul-felül felnyílnak. Viccnek is rossz. De a gyártóknak és forgalmazóknak halálosan komoly nyereség.
Dőljön hátra az olvasó, mondjak el egy történetet. Egy skandináv kortársunk, nevezzük Bennek, rosszfiú. Ezért elviszik egy rosszfiúknak fenntartott helyre. Ott, akik fogadják (két férfi és egy szőke hölgy, de milyen hölgy!), kezet nyújtanak neki. Igaz, ruháit ellenőrzik, még egy ügyes kutya is segít. Betessékelik egy szobába, amelyért egy szentgyörgyi panziós egy jó százast kérne éjszakánként. Válogatott úriemberek és úrhölgyek elmagyarázzák neki, mit várnak el tőle. Ben bólogat. Bevezetésként eléje dugnak egy listát, ahol Ben kiikszeli, milyen kaját kíván. Aztán – lehet, hogy néhány évig – dolgozhat, tanulhat, olvas, sportol. Majd Ben hazamegy, és többé nem rossz fiú.
Ben Norvégiában börtönbüntetését töltötte.
Nos. El kellene döntsük, mit akarunk: odasózni egyet a bűnösnek (aki talán soha egyetlen emberi szót nem hallott), vagy jó útra téríteni. Norvégiában az elítéltek 20%-a lesz visszaeső bűnöző, a szadista büntetőrendszerű USA-ban úgy 75%-a.
Javasolom, hogy vagy válasszuk jóérzésből az emberséges modellt, vagy legyünk cinikusan számítók: nem emberségből, de a pénztárcánkra való tekintettel válasszuk ezt, mert sokkal olcsóbb.
Kérem, indulatos reagálás előtt az olvasó gondolkodjon el, hogy érzi magát csupán két hónap kényszercsücsülés után, ahol mégiscsak szerettei körében tartózkodik, nem egy büdös cellában, barbár őrök ordításait hallgatva.