Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Hitélet

Hitélet Kultúra

Jubilate!

 

„Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt…” (Jn 15,5a)

 

Elmúlt héten az örvendezés vasárnapja volt az evangélikus egyház perikóparendje szerint. Az örvendezés, öröm, boldogság szót meghallva talán sokak szívében megszületik a kérdés: Van okunk az örvendezésre? Van okunk arra, hogy boldogok legyünk? A világjárvány idején, amikor naponta értesülünk arról, hogy újabb személyek fertőződnek meg…

Féltjük a családunkat, féltjük a szeretteinket, nem találkozhatunk barátainkkal, nem foghatjuk meg egymás kezét, elhalasztódnak a házasságkötések, a keresztelők, a temetési szertartásokon csupán az elhunythoz legközelebb álló nyolc személy vehet részt, sokan a munkájukat elveszítve a mindennapi kenyérért aggodalmaskodnak.

De ne csak a gonderdőt lássuk magunk előtt, hanem ennek az időszaknak a gyümölcstermő hatásaira is figyeljünk. Együtt van a család, több időt tölthetsz házastársaddal, unokáiddal, gyermekeiddel, szüleiddel, több időd van magadra, több időd van elcsendesedni, Istennel lenni.

A húsvét ragyogó fénye, a győzedelmes feltámadás az ünnep után is örömre ad okot, a nehézségek ellenére is. Jubilate! Örvendezzünk! Jézus be akar költözni a mi szívükbe, kapcsolatba akar lenni velünk. „Én vagyok a szőlőtő”, és hozzáteszi: „ti vagytok a szőlővesszők”. Ott van a kapcsolat Jézus és az ember között.  A Megváltó és a megváltott között. 

Azt kívánom, hogy az ébredő természettel együtt mi is tudjunk megújulni! Elsősorban belülről! Hitem szerint ez akkor történhet meg, ha abba az irányba figyelünk, amelyik irányba a fák és a növények mutatnak. Felfelé. Felfelé, az Úristen felé. Imádkozva, a családunkkal minőségi időt töltve, magunkra és egymásra figyelve, észrevéve a tavasz gyönyörűségeit.

A legtöbb nemzetnek vannak mondái és népmeséi az égig érő fákról, amelyek összekötik a mennyet és a földet. Itt az oltáron is van egy „égig érő fa”, amit keresztnek hívunk. Ezen a kereszten függött és halt meg az Isten fia. Értünk, mindannyiunkért. Emlékeztessen ezért bennünket minden lemetszett faág és minden tavaszi virág, hogy Jézus Krisztus óta mindig van okunk az örvendezésre! Ámen.

Végh Nimród evangélikus lelkész

 

Jézus sebei a te gyógyulásod

 

Sokszor kapunk sebeket, amelyek lassan meggyőznek bennünket: nincs kiút… Vagy csak az, amit sokan választanak: beleszédülni valami kábulatba, s elhitetni magunkkal, hogy ez a boldogság. Megfutamodni a lelkiismeretünk elől, és vádolni a másikat. Hitegetni magunkat és a világot, hogy ez ma a normális magatartás, mert elterjedt. De a vírus is elterjedt, mégis küzdünk ellene.

Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó: benne van ma is az egyetlen gyógyulás. Öt szent sebét szemlélve lássuk meg, hogy van kiút, még a véglegesnek hitt nyomorúságból is. Hiszen Jézus Krisztusban van Isten megbocsátó, gyógyító irgalma. Ne mondj le tehát a gyógyulásodról, szabadulásodról. Nézz ezekre a sebekre: ez a te gyógyulásod!

Lábain a seb miattad keletkezett, mert vétkeztél, így a gyógyulás első lépése ennek bevallása. Taposd meg bűnödet, ne hazudj tovább – legalább magadnak ne! Ne keresd folyton a bűnbakot! Inkább felejtsd el az ellenségeidtől elszenvedett sérelmeket. Második lépésként pedig taposd össze az irigység, az összehasonlítgatás halálos fekélyét, hogy járni tudj!

A gyógyulás harmadik útja a lélek mélyéből felfakadó imádság. Jézus kezeinek sebét ugyanis te ejtetted, amikor imádság helyett a másikra emelted a sajátodat. Amikor újjal mutogattál rá ahelyett, hogy kinyújtottad volna feléje. De nem elhadart, odavetett ima-alamizsnát vár Isten. És te is hallgasd meg Őt, mert egyedüli, aki tudja, hogy mi van lelkedben.  

A szívét is te sebezted meg. Hiszen a gőggel, kivagyisággal teli világban sokszor még hívő emberként is arra gondolsz, hogy ma, az egyetlen – kötelező – út: az erőszak, a fennhéjázás, ocsmány ordítozás, mások mocskolása. Ne tedd! Légy alázatos szívű, ne mások bűneit sorold, hanem vágyakozzál, Isten szeretetének a befogadására.

Gyógyulásod a Megváltó sebei által történik, ezért álljon előttünk a feltámadt Krisztus tette, amiről János evangéliumában olvashatsz. „Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: Békesség nektek! E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát.” (Jn 20,19-20)

Jézus megmutatta a sebeit. Benne, általa és vele gyógyuljál meg! Tiéd lehet a feltámadásának határtalan öröme. Sebei, a te sebeid: békét sugározzanak!

Dr. Sávai János, a Szegedi Hittudományi Főiskola tanára

Hirdetés
Hirdetés

Lelki megújulásunk forrása

„Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek: telve vagyok vigasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.” (II. Kor. 7,4)

 

Örökkévaló Istenünk! Mennyei édes Atyánk! Hatalmas Isten, akit az egek egei be nem fogadhatnak, neked adunk hálát most is az életért, azért, hogy a te kegyelmedet megtapasztalhatjuk ezekben a nehéz időkben is. Neked adunk hálát, aki nem csak megalkottad a létezést, és benne az élet csodáját, hanem megváltó és gyógyító szereteteddel helyrehozod mindazt, amit abban mi emberek elrontottunk. Legyen áldott a Te Szent neved!

Te tudod, Atyánk, hogy a magunk erői nem elegendők arra, hogy csak a jóra használjuk életünk idejének nagy lehetőségét. De azt is tudod, hogy mindnyájan törekvők vagyunk, igyekszünk a jóra, hiszen megszólítottál, nevünkön neveztél, és mi a tieid vagyunk. Szeretnénk ennek jegyében naponta növekedni, lelkileg nemesedni, előrelépni, mint az előttünk álló időben is. Segíts minket abban, hogy érezzük a Tőled nekünk előlegezett bizalmat minden órában, és add meg nekünk, hogy azok közé tartozhassunk, akik dicsőségedre vannak ebben a világban. Légy belső, lelki megújulásunk forrása, és segíts minket, hogy mi is egymás új életét szolgálhassuk imádságainkkal és cselekedeteinkkel egyaránt.

Ahogyan az apostol észlelte a nyomorúságot, mi is látjuk azt naponta. De hálát tudott adni minden emberért. Segíts meg abban, hogy az egyház híveihez legyen ilyen bizodalmunk. Hálát adunk, hogy ott láthatjuk őket a lelki közösségben még akkor is, amikor csupán a számítógépeinken jelennek meg.

Imádkozunk az anyaszentegyházért, népünkért, azokért, akik veszélyes helyen teljesítenek szolgálatot. Imádkozunk gyerekeink, ifjaink hitének növekedéséért. Hatalmas Isten vagy, gyógyító erőddel jöjj közel hozzánk, és ha akaratod szerint van, gyógyíts meg bennünket minden bajból. Közel és távol lévő szeretteinket a te kegyelmedre bízzuk.

A mi Urunk Jézus nevében kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Ámen.

Bancea Gábor református lelkipásztor

 

A megtartó hit

„…A te hited megtartott téged. Eredj el békével és gyógyulj meg a te bajodból.” (Mk 5,34)

Mindenható Isten, megtartó Atyánk! Mikor imádságunkban Téged megszólítunk, minden szó, melyet ajkunk formál, a lélek érzéseiből életre keltve azt a biztonságérzést adja nékünk, mit akkor éreztünk, ha gyermekként jó szüleinkhez beszéltünk. Jelenlétük megnyugtatott, és erőt adott. Tudtuk, hogy elhangzott szavaink valóban meghallgatásra találnak, és kéréseink a legjobb helyre vannak címezve. Ilyenkor mindig új erőt és bátorságot nyertünk. Egy ilyen beszélgetés után mindig újjászületett bizalommal és kétségeinktől, félelmeinkből kigyógyultan léphettünk tovább. Kezünket imára kulcsolva ugyanez az érzés tölt el bennünket, mert hisszük, hogy Te meghallgatsz, megértesz, és segítségeddel mindig készen állsz felkarolni a Benned bízó embert.

Most, mikor a fenyegető kór félelmei vesznek körül bennünket, ezzel a hittel szólítunk meg. Azzal a hittel, mely csodákat művelt Jézus által valaha bibliás, régmúlt időkben. Azzal a hittel, mely által egy asszony meggyógyult Jézus ruhájának érintése által. Azzal a hittel, melyre maga Jézus is rácsodálkozott, és kimondta a legmegnyugtatóbb szavakat, mit valaha orvos kimondhatott: a te hited megtartott téged.

Ez hit, jó Atyánk, te tudod a legjobban, hányszor volt próbára téve! Hányszor halványodott el, és hányszor ingott meg. Őszinte gyermeki szívvel azt is beismerjük, hogy bizony olykor szinte mérlegre helyeztük földi erők, hatalmak vagy éppen tudományok ellenében. Bíztunk a kézzel fogható segítségekben, a könyvek betűivel igazolt tudományokban, intézmények irodáiban lakózó ígérgetésekben, vagy jobban engedelmeskedtünk földi hatalmaknak, mert jobban féltünk a kilátásba helyezett büntetéseiktől.

Jó Atyánk most add, hogy ez a hit újjászületve, megerősödve legyen megtartónk. Minden erő, mely hitünket próbálta, íme, meginog. Csak az igaz hit marad meg. Add hallanunk Jézust: eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból. Ámen.

Ilkei Árpád unitárius lelkész

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük