Vak gyűlölet

Székelyföld részének nyilvánították a Nagy–Sándor tető-környékét, adja tudtul közösségi oldalán az úzvölgyi magyar haditemető kapcsán hírhedté vált Vasile Boboc, aki a csúcson lévő menedékház mellett szeptemberben felvont kék-arany lobogót ábrázoló, általa is megosztott fénykép láttán jutott erre a következtetésre.

Amint az várható volt, Boboc uszítása magyarellenes bejegyzések lavináját indította el, amelyek minősíthetetlen hangneme érdekes módon ezúttal senkit nem zavart a Facebook működtetői közül. Annak ellenére, hogy az egyik „szerzője” nyomorult rongynak nevezik a székely zászlót, a másik a felgyújtására biztat, ugyanakkor nem marad el a magyarok gyalázása, valamint Mongóliába való visszaküldése sem. Vak gyűlölettel átitatott, pokoli belső sötétségről árulkodó súlyos kijelentések sorjáznak egymás után, így nem mehetünk el mellettük szó nélkül. Még akkor sem, ha egyes vélemények szerint az ilyen és hasonló esetekben nem szabad felvenni a kesztyűt, hagyni kell, hogy hőbörögjenek.

Nem mehetünk el mellettük szó nélkül, mert a valóság elferdítése, a rólunk terjesztett rágalomözön és becsmérlésünk sérti az önérzetünket. Ugyanakkor az ilyen és hasonló aljas megnyilvánulásoknak a közvélemény elé való tárásával, talán elejét vehetjük az erőszakba torkolásuknak is.

Szomorú és lehangoló, hogy a békés együttélésre való buzdítás helyett egymásnak uszítnak románt és magyart. És egyben tragikus is, hiszen napjainkban az európai civilizációt erkölcsi, szellemi és fizikai síkon egyaránt megsemmisülés fenyegeti, amit csak összefogva, közös erővel tudunk megakadályozni. Éppen ezért véget kell vetni a hosszú távon mindkét nemzet létét veszélybe sodró nemtelen támadásoknak.  

Végezetül, de nem utolsósorban, a történelmi igazság kedvéért megjegyezzük, hogy a Nagy–Sándor-tető, Erdély felé eső környékét nem kellett Székelyföld részévé nyilvánítani, mert az volt és marad.