A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Új év, új remények

Akárhogy osztjuk, szorozzuk, a pedagógus számára kétszer van új esztendő: a tanévkezdés minden alkalommal tartogat valami izgalmasat, várakozással teli időszakot nyit, az elképzelés szerint mind a tanulók, mind a kollégák a hosszabbra nyúlt vakáció után általában merész elképzelésekkel indulnak el a vadonatúj ösvényen. Ritka kivételtől eltekintve mindenki új álmokkal, nemes elhatározással vág neki a soron következő pályaszakasznak.

És így történik ez január elején is, holott már túljutottunk nagyrészt az iskolai év felén, csak annyi maradt még hátra, amennyi eltelt belőle, de erre a megmaradt fél esztendőre is merész reményeket táplálunk magunkban, hisszük, hogy diákjaink megtáltosodnak, s felfrissülve a téli szünidő számos szórakozási lehetőséget nyújtó élményétől, soha nem tapasztalt szorgalommal és kitartással esnek neki a könyvnek. A pedagógus tudja, hogy ez tényleg így lenne helyénvaló, hiszen a naptár szerint is ezentúl már kifelé tartunk a tanévből, és ha nem figyelünk oda, bizony gyorsan elillan a hátralévő pár hónap – a hegy alatti abrakolás nem szokott sikeres lenni.

Persze, számot vetünk az eltelt naptári év eredményeivel, sikereivel és buktatóival, a bőrünkön érezzük, hogy az az esztendő sem telt el anélkül, hogy ne bántsák a pedagógusokat, ne nyúzzanak le újabb bőrt az oktatásról. Fel-felkaptuk fejünket, ha netalán a sajtó egyik-másik képviselője újra meg újra belemart a pedagógusi közösség egyébként már sok sebtől vérző testébe, s számon kértek olyan valós vagy vélt hibákat, amelyeknek az eredője egészen máshol keresendő.

Mégis, mindezek dacára az óvodák, iskolák munkásai reményekkel, nagy elhatározással fogadják tanulóikat, olyan bizalommal, amelyre rajtuk kívül senki, még a szülő sem képes. S az eltelt év feltérképezése mellett ki-ki magának elkészíti az újabb remények és vágyak lajstromát, hiszen tudva tudják, nélkülük nincs jövőkép, egyáltalán nincs jövő. Ezt viszont éppen azok nem tudják, azok nem akarják tudni, akiknek kötelessége (lenne) ezeket a reményeket táplálni és felerősíteni.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.