Nekik remi, nekünk semmi
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Köszönöm, fiúk, hogy rám cáfoltatok. Berzenkedtem, a stadionépítési-mánia miatt, úgy kell nekem, sarokba vonulok, és szégyellem magam. Lakat a számra, egy ujjal pötyögtetem a meakulpázó jegyzetemet. Igazad volt, Viktor, lassan bejön a számításod, a tetszhalott magyar labdarúgás újraéled, mint a Louis de Funés-filmben a sármos, szívtipró Hibernatus. Ha az ötvenes-hatvanas években az egész világ tudta, hogy Hángeri, jessz, Pouschkash end Kotchis, uanderful Groshits, most már tanulják a Sobosláit meg Khálmárt.
Néhány élettanulság a fociból is jön, hogyne. Minél diszkrétebb az irányítás, annál jobban mennek a dolgok. Ki a csoda tudja Svájcban, ki az állam- meg miniszterelnök, de működik a társadalom, mint egy svájci óra. Az edzőket is ágyba zavarta a kovid, és né, hogy nyargaltak a fiúk, és nyertek. A tanárok is tudják, igazgató meg inspektor, ha távol van, megy minden, mint a karikacsapás. (Persze azért egészséget kívánok Rossi mesteréknek).
Furcsaságok furcsasága. A magyar válogatott feljut a Nemzetek Ligája A csoportjába, de a harmadik kalapból várja a világbajnoki sorsolást, míg a románok, akiket a norvégok karanténja juttatott három ponthoz, a második kalapban kackiáskodhatnak. Ez olyan, mint ahogy Brazíliában történt 1970-ben. Akkor, az év végi újságírói szavazatok alapján Tostao lett az év brazil labdarúgója, Jairzinho az év brazil sportolója, és Pelé a világ legjobb sportolója. Azóta csuklom, ha erre a logikai bukfencre gondolok.
Amire aztán tényleg nincs (sport)logikai válasz, az a németek null–hatja a spanyolokkal szemben. Én nem állítok semmit, csak megemlítek két régebbi hazai futballbotrányt. Réges régen, a román válogatott Svájcban játszott, félidőben 1–1 az eredmény, szép román játék, a második félidőben a svájciak rúgtak még ötöt, azért csak ötöt, mert sajnálták a földbe meredt lábú dáko-romaiakat. Aztán az aradi UTA – fénykorához közel – 1–2-es félidő után 1–10-re kapott ki Lengyelországban egy nem éppen Barcelona-kaliberű csapattól. Ezek után az edzővel együtt az orvos is repült, khm, khm, tetszik érteni. Pedig a németeknek ott van a Bayer (nem Bayern), azok értenek a… khm, vitaminokhoz. Na de én is vettem be már véletlenül hashajtót aszpirin helyett, túléltem…