Szókereső

Az ember a szókereső. Mint homo linguisticus él a nyelvvel, ez határozza meg – jelentette ki a filozófus – világa határait is. A beszédfolyamat alatt keresi a legmegfelelőbb, odaillő szavakat és plasztikus kifejezéseket, hogy minél pontosabban közölhesse gondolatait, hogy minden helyzetre és lelkiállapotra hiteles legyen, amit mond. A nyelv, mindenekelőtt az anyanyelv tehát több mint eszköz, maga az a közeg, amelyben a létezés teljességét élhetjük meg, ebben teljesedhet ki személyiségünk, hiányát pedig a levegő időleges „elfogyásával” tudnók érzékeltetni. Vagy a légszomjjal…

Író, költő esetében aztán fokozatosan érvényes, hogy nem eszköz, se nem anyag a nyelv. Kissé leegyszerűsítve a szó művészeiként szokás emlegetni őket. Ha időről időre válságok is ütik fel a fejüket a nyelvhasználatot és a nyelvi létet illetően – a közbeszédben és az irodalomban egyaránt –, a művész számára külön kihívás, hogy tudja úgymond kezelni a nyelvi válságot, s hiteles módon szólaljon meg művei által. Mintát kell adnia, példát, járható utat kell mutatnia a beszélők számára. A szókeresés mintegy habitusává kell hogy váljon, minthogy ez szellemi és lelki szükséglet végső soron.

Nem pusztán szót keresett az egyszeri mesterember sem, amikor egy alkalommal beállt közte és felesége között a „nyelvi válság”, pontosabban a szószünet. Megesett ugyanis egyszer, hogy cipészünk egy görbe napja után asszonya „hideg háborút” hirdetett. Otthon dolgozott a mester, egymásból nyílt a konyha és a műhely, előbbiben az asszony, utóbbiban a férj tevékenykedett. Ezen a napon feszült csendben. Már közelgett az este, amikor a petróleumlámpa fakó fényénél műhelyének polcain, alacsony munkaasztala kis fiókjaiban és dobozaiban végeérhetetlen keresésbe kezdett a mester. Közben még hangosan sóhajtozott, halkan morgolódott, zsémbelt is. A nyitott konyhaajtón át aztán egyszer csak megszólalt a feleség:

– Mit keresel olyan erősen, no?

– Ezt kerestem, feleség, ezt a szót! – kiáltott fel most már megnyugodva a férj.

Nem vitás, belső igény vezette eme szókeresés során is hősünket, éspedig a családi békének a helyreállítása. A maga megélt élete tanította meg, amit az Írás intelemként így foglalt mondatba: „A nap ne nyugodjék le haragotok fölött.”

Nemcsak a harctereken, a köz- és üzleti életben lehet férfimunkát végezni, hanem a családban is…

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.