Szétszórtan

Évekkel ezelőtt aradi barátom, aki az ottani tanfelügyelőségen dolgozott, tanévkezdéskor mindig arról érdeklődött, indul-e errefelé nagyon kis létszámú, román tannyelvű elemi osztály? A válasz minden esztendőben ugyanaz volt: indul, mert ez így természetes. Nekik Aradon azért volt e tájékoztatásra szükségük, hogy erre hivatkozva kérelmezzék olyan magyar osztályok indítását, amelyekben a megengedettnél kevesebben iratkoztak.

Azt, hogy most miképpen van, nem tudom. Azt viszont igen, hogy minden tanévkezdés sűrűn feltett kérdése, mekkora az iskolába indulók létszáma, s ha kell, maguk a pedagógusok indulnak el családokat látogatni, meggyőzni őket, hogy magyar tannyelvű oktatásra írassák gyereküket. Én többször példálóztam ezzel, ha a pedagógusi felelősségről volt szó, s látatlanban megszorítottam azoknak a kollégáknak a kezét, akiknek sikerült fenn- és megtartani ott is a magyar oktatást, ahol már halálra ítélték.

Olvasom a Hunyad megyei havilap, a Hírmondó őszi számát, amely rendkívül borúlátóan elemzi a megyei magyar oktatás helyzetét, az egyre csökkenő gyerekszámot, a magyar oktatást elhagyó, bizonyos esetekben elhagyni kényszerülő kisdiákok gondját, de a szülők tehetetlenségét is. Az ottani állapotok talán legmegrázóbb tükrözője a Zsil-völgyi kilátástalanság, ahol az évtizedekkel ezelőtti virágzó magyar tannyelvű oktatás a teljes elsorvadás küszöbén áll.

  1. november elején a magyar Országgyűlés, Bethlen Gábor születésének és halálának évfordulójára is emlékezve, e hónap 15-ét jelölte ki a szórvány napjának. A cél világos: bevinni a köztudatba, hogy mintegy kétmilliónyi magyar nemzetiségű ember összefüggő szállásterülettel nem bíró kisebbségként él különböző államhatárok között, kitéve az eltűnés, a felszívódás, a beolvadás veszélyének, és ezen még az sem segít, hogy legtöbbjük őshonos ott, ahol él, államalkotó tényező.

Ez a folyamat, az úgynevezett asszimiláció sajnos önmagától is bekövetkezhet, de még inkább, ha az illető országokban a kisebbségek ellehetetlenítése állampolitikai törekvés. E napon hangsúlyozottabb figyelemmel kell, kellene figyelnünk azokra, akiknek minden nap minden percében harcolniuk kell nemzeti mivoltuk, anyanyelvük, magyar nyelven való érvényesülésük biztosításáért.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.