Mátrix
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Köztudott, a magyar nyelvet használók rendelkezésére sok százezer, milliónál is több szó áll, ezek közül kell mindig kiemelni azokat, amelyeket hadrendbe állítva bármilyen gondolatot, érzést ki tudunk fejezni.
Egyik alkalommal, érettségi előtt álló diákok ökumenikus istentiszteletén azt találtam mondani, hogy milyen jó lenne, ha ilyenkor, amikor beszélni kell, csak kinyitnánk egy bűvös tarsolyt, amelyben összegyűjtve ott találhatók a legszebb kifejezések, s ilyenkor csak válogatni kellene, kiemelni ebből a tarisznyából az éppen legodaillőbbeket. Sokan nem tudják, hogy évszázadok során egyre gyarapodott szóvagyonunk, s hála a hajdani nyelvújítóknak olyan korszerű nyelvvé terebélyesedett a magyar, amelynek csodájára járnak.
Csak a nyelvkutatók tartják számon, kinek a nevéhez milyen új szavak kötődnek, s a mai kísérletezők erőfeszítéseit is el kell fogadnunk, akik az újonnan felmerülő fogalmak, felfedezések, újítások megnevezésére törekednek – magyarul. Sajnos, nem mindenkor és nem minden újdonság esetében jár sikerrel ez a törekvés. Elég, ha a világháló és a vele kapcsolatban álló jelenségek, tárgyak, eszközök bátortalan megjelölésére gondolunk. Igen, vajon hányan használják a világháló szót az internet helyett, az alkalmazást az applikáció helyett, az ifjúságit a junior helyett? Azt hihetnénk, végleg elveszítjük bizonyos területeken a magyar nyelv uralmát, s ebbe nagyon belejátszik főleg az üzleti szókincs angolosodása, a könnyűzenei műfajok idegen nyelvűsége, a sajtóban is elburjánzó, leginkább önfitogtatásnak tűnő „szakszerűség”.
Azért mégis van remény! Ameddig olyan szavak tündökölnek nyelvünkben, mint a tündér, hetedhét ország, fanyűvő, hétfejű sárkány és más mesés kifejezések, amelyek más nyelvekben fel sem lelhetők, addig talán nincs félelemre okunk.
Egyik volt tanárkollégám szobája falára feltűzte azt a tíz szót, amelyek számára a legszebbek. És időnként egyiket-másikat kicserélte. Adott pillanatban rájött, hogy az eredetileg feltűzöttek között már egyik sem szerepel. Szoktam diákokkal azt játszani, hogy mindenki egy lapra felírja a szerinte legszebb tíz szót. Amikor kezdtem felírni a táblára, amit diktáltak, kiderült, hogy szinte senkinél nem hiányzott az édesanya, virág, család, otthon, szerelem, szeretet.
Számomra mindezek mellé újabban két új szó lépett, mindkettő kis unokáim nyelvújító „tehetségéhez” kötődik. Megyünk a piac felé, s az épülő törvényszék mellett elhaladva az unokám megkérdezte, azt minek építik? Ide hozzák a rossz embereket, a tolvajokat. Hát akkor ez „csapda”! – jelentette ki. Tényleg, ez lenne a mi csapdánk? A másik a télen született. Az udvaron telelő gépkocsit betakartam, s mondom a kisebbnek, hogy bebugyoláltam az autót. Azt a bugyolát én is látni akarom, mondta, nem is sejtve, hogy új szót alkotott, elvonással a bugyolál igéből, mert ez a főnév az Értelmező szótárban nem szerepel. Mindezzel hangsúlyozni akarom, hogy az anyanyelv mindannyiunké, s az sem baj, ha adott helyzetben olyasmivel is próbálkozunk, ami addig nem volt. De az legyen magyarul!