Sajgó szívvel, megtisztult lélekkel

Visszatekintve az emberiség idők homályába vesző múltjára, kénytelenek vagyunk rádöbbenni, hogy már a kezdetektől engedtünk a kísértésnek, és nem az Isten, hanem a gonosz társául szegődtünk. Amióta Káin bunkósbotja lesújtott Ábelre, és kioltotta az életét, történelmünk a háborúnak nevezett tömegmészárlások sorozata, és ráadásul kérkedünk becstelen cselekedeteinkkel. Eluralkodott az irigység, a kapzsiság és a hataloméhség rajtunk, aljas vágyainktól hajtva bármire kaphatók vagyunk.

Nem volt ez másképp Jézus korában sem. Romlott volt, és súlyos bűnökben tobzódott a világ. Olyannyira, hogy az egyik tanítványa pénzért elárulta, a másik kishitűségből megtagadta Mesterét. A nép pedig felsőbb sugallatra a megfeszítését követelte annak, akit alig néhány napja még a megváltójaként ünnepelt.
Sajnos, mindez ma is elmondható rólunk. Romlott vezetők irányítása alatt, hamis próféták jövendölése és gyilkos eszmék szorításában tengetjük az életünket. Erkölcsi hanyatlás, szellemi leépülés és alantas vágyak uralma alá taszítottan. Változás csak a hitvány szándékok leplezése, az aljas tettek véghezvitele módszereinek kifinomítása és a vérontás eszközei tökéletesítése terén tapasztalható. Minden jel arra mutat, hogy a homo sapiens megérett a pusztulásra és a vesztébe rohan.

A hívő ember azonban a vészjósló jelek sokasodása ellenére sem adja fel a jó, a szép, a szeretet végső diadalának reményét, mert bízik Isten ígéretében. Derűlátásának alapját a húsvéti misztérium, Jézus szenvedése, halála, feltámadása és megdicsőülése vetette meg. Isten fiáé, aki azért jött közénk, hogy ártatlanul kiontott vérével lemossa rólunk a ránk ragadt szennyet, hogy megteremtse az újrakezdés és az öröklét lehetőségét. Lehetőséget, amellyel élhetünk ugyan, de meg is foszthatjuk magunkat tőle, hiszen az Úr tudattal és szabad akarattal rendelkező értelmes lényeknek teremtett minket. Az értünk kínhalált szenvedett Krisztus önfeláldozó szeretetének évezredeken átsugárzó ereje viszont segít a helyes döntés meghozatalában. Éppen ezért ne feledjük, hogy húsvétkor az áldozatvállalására emlékezünk sajgó szívvel és a menybemenetelének örvendezünk megtisztult lélekkel.