Önrendelkezés nélkül nem megy

Nagy lehetett a nyugtalanság a választás küszöbén RMDSZ-es berkekben, pontosan a küszöbérték miatt. Egymást érték a szavazatszám növelését célzó és a mozgósító politikai húzások, hirdetések, rendezvények, nyilatkozatok, valóságos telefonos üzenetáradat zúdult a potenciális voksolók készülékein át, az internetes kommentelés – mely különben néhol tényleg manipuláltnak tűnik – térfelén is felvenni igyekeztek a propagandisták a harcot azokkal, akiknek csak rossz szavuk van a szövetségről, és kimondott becsmérlés és rágalmazás szándékával ülnek számítógéphez. Nagy lehetett az aggodalom, annyira, hogy egyesek hangot és stílust váltottak, akadt olyan csúcsvezető, aki már-már bevallotta, ha némileg áttételesen is: az eddigi harminc év vajmi keveset hozott, s emiatt azzal büszkélkedni nincs mit.

Márpedig taktikai szinten nem olyan nagy a baj, hiszen valamilyen modus vivendit mindig tulajdoníthatott magának a szövetség a román nemzetállamban, ha olykor ki is nyílt az ember zsebében a bicska, s a reménytelenségnél többnek nemigen volt nyilvánítható az, amit máskor, ünnepek előtt vívmányként vagy elért, sőt elfogadható kompromisszumként próbáltak eladni nekünk.

Mondom, taktikusokból akad bőven, a baj az, hogy stratégáknak mintha nagy szűkében lennénk, hiszen a saját társadalomépítés nemcsak elakadt, de arról mintha le is mondott volna a szervezet. A fő elégedetlenség pontosan ebből fakad, ezt kellene orvosolni. Én fiaimat azzal buzdítottam szavazásra, hogy az RMDSZ végre megegyezésre törekszik az anyaország kormányával (ami persze nem esik nehezére, hiszen ajándékot kell csak elfogadnia), végre van Minority Safe Pack mint távlatos kezdeményezés, és Vincze Lóránt révén van saját külpolitikája is az EU felé; és én még a mindenkori román kormánypárttal való kapcsolattartást sem tartom bűnnek, hiszen arra szükség van. Persze a korrupciónak szabad utat engedő társaság támogatása menthetetlen…

No, de a fő baj a kisebbségi törvény, a kulturális és területi autonómia hiánya, mert különben mindig az éppen soros sérelem orvoslásával leszünk elfoglalva, ami az üdvösséghez, de még a választási sikerhez is kevés.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.