Felhívás!

Olvasói levelek

Köszönet a segítségért!
Hálásan köszönöm Erővidék lakóinak és mindazoknak, akik kicsit is beleélve magukat állapotomba, helyzetembe, segítettek, támogattak, hogy az „egész” emberhez méltó életet elnyerhessem e nagyon kockázatos, de remélem sikeres műtét során. Megtapasztaltam, hogy nagyon sokan együtt éreznek velem, velünk, és önzetlenül mögém, mellénk álltak. Emberszeretetükkel, áldozatkészségükkel, jóságukkal bizonyították a következő idézett sorok csodálatos üzenetét: „Azokért élünk, akiket szeretünk, s a jóért, amit tehetünk.”
Molnár Attila, Barót

Ne szidjuk az alma-programot!
Mindjárt jön az új alma idénye, persze hogy ami még raktáron van, nem olyan, mint a friss alma! Érthető, de attól eltekintve ehető. Hihetetlen, hogy mennyire kicsinyesek vagyunk ilyen téren! A gyerek miért ne tudná megmosni azt az almát? Igen, lehet, hogy meg is kéne rágjuk helyettük…
A másik dolog meg az, hogy mitől tartják ehetetlennek a kekszet? Mert nem édes, mert nincs benne csokoládé? Mert teljes kiőrlésű lisztből van? Mi a gond?
Kedves szülők, tegyenek egy kört az iskolai szünetben, és nézzék meg, hány túlsúlyos, elhízott gyermek van? Otthon a gyerek azt hallja, hogy fiam milyen ehetetlen kekszet kaptál, foltos almát, s másnap ezzel az információval hülyíti társait. Én például mindig azt mondom a kislányomnak, hogy biza sok gyerek van, akinek mennyei manna lenne az alma is, a kenyér is, a tej is stb.
Sok gyerek van a megyében, akinek lehet, mindössze ez a mindennapi betevője. Való igaz, hogy a csomagolás egy kicsit eltúlzott, na de adott valaha az állam, az EU pénzt úgy valamire, hogy azt ne kellett volna száz helyen megjelentetni, feltüntetni?! Szentül meg vagyok győződve, hogyha a gyerekeknek csokis kiflit adnának és reszelt almát a szájacskájukba, senki egy szót se szólna…
(e-mail)

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.