Hirdetés
Hirdetés
Felhívás!

Oktatás

Nemcsak a nevelés, az oktatás is a családban kezdődik. Sokféle formában s különbnél különb szinteken lehet azt művelni. Kimondhatatlan öröm és elégtétel a szülő számára, amikor már a kisgyermek tekintetéből látja az értelem sugárzását, mondhatnám, amint születnek agyában az újabb és újabb gondolatok. Tulajdonképpen a magvető ember öröméhez mérhető ez az érzés, hiszen ő is arra várakozik, hogy kicsírázzon az általa elvetett mag, s hogy szárba szökkenjen a növény – az égiek akaratából, illetve áldozatos munkája eredményeként…

Bizonyára sok helytálló, tudományosan megalapozott elvet állítottak fel az idők folyamán, ami az oktatásnak ezekre a családi körben folytatott formáira és eseteire vonatkozik. Mit és mennyit oktassunk, mennyire igazodjunk a gyermek életkorához, érzelmi és értelmi fejlődéséhez, hogyan válasszunk alkalmas módszereket és kereteket és így tovább. Én magam ezúttal végletes esetekkel, két, nálunkfelé közszájon forgó, de tartalmas példázattal szemléltetném, miként is okít a székely.

Az egyik történet szerint heti vásárba készül a falusi család, amit rendszerint a szomszédos városban tartanak, s viszik magukkal a lovas szekéren a kisfiukat is, úgymond hadd lásson s halljon a gyermek. Mihelyt beérnek a városba, nem is fogy ki a kérdésekből a fiúcska. Az apa mikor tud válaszolni a kérdésekre, mikor nem, úgy általában közömbösen is hagyja az egész, magával elfoglalva, tunyán ül a képzeletbeli bakon, ostorral a kezében, közben csak hümmög, s biztatja a lovakat. Észre is veszi a feleség a kínos helyzetet, s rászól a fiára:

– Ne zavard apádat, fiam, nem látod, hogy vezet!

– Hagyjad csak, asszony, hadd kérdezzen, mert így tanul a gyermek! – inti le feleségét az ura, mintegy magas családfői minőségében.

A másik történet két főszereplője ugyancsak az apa és fia. Ezek viszont egymásraütnek, vág az eszük. Nyár végén éppen a gyümölcsöst járják, nézegetik, milyen lesz a termés, mikor kezdhetik a begyűjtést. Megállnak a beszterceiszilva-fa alatt. Éppen váltja színét a hamvas bevonatú, kívánatos gyümölcs, egyik szem érett, másik éretlen. Meg is kérdi a kisfiú:

– Édesapa, miért piros a kék szilva?

– Azért, fiam, met még ződ!

Nehéz lenne ennél egyszerűbben és sokatmondóbban megjeleníteni a családban folyó okítás végletes formáit!

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.