Nyílt levél halogatóknak

Magamnak, de mindenkinek, aki halogat: Kedves én, azért írok, mert halogatsz. Ne halogass! Mosd ki a pólót, ami az ágy szélén hever. Illata már úgyis elpárolgott a reggeli szellőztetés függönylobogásában. Úgysem csak a jóra emlékeztet az az illat. Eszedbe juttatja a reggelt is, amikor a kávét sem várta meg, otthagyott az ágyban, zsebkendővel az orrodban. És azok a hetek-hónapok is eszedbe jutnak róla, amikor egyedül kellett kelned és álomba szenderülnöd.

Mondd ki a szót is. A hallgatás a félreértések melegágya. Mondd ki, ha fáj, ha szúr, ha durva. Ha nem mondod, hisztis vagy, morcos, érthetetlen. Ha kimondod, akkor is, de legalább kimondtad. Mondd ki, mert néhány óra múlva ismét csak írhatod! Újra SMS-re redukálódik a kimondanivaló, az írás pedig nem lesz nedves a könnyeidtől. Nem lesz olyan mély és igaz. Csak egy mondat lesz, egy szó, amit bárki, bármilyen hangsúllyal írhatott. Ne várd, hogy majd leírod! A térerő megszűnhet, az internet lassú, a roaming sem mindig működik. Most mondd ki, amíg az üzenetet levegő szállítja, és a fülek még nem süketek.

Öleld meg azt, akinek karjaira szomjazol! Ahogyan kis gyerekként rohantál anyukád nyakába, mikor munkából hazatért. Tedd meg most is! Ne aggódj, néha még viselkedhetsz gyerekként. Torkollhat a nyomorod zokogásba, még megértik. Borulhatsz a vállakra, elfogadják. Tedd meg, amíg van váll és kar, mely befogad! Tudod, az idő úgy rohan, mintha háborút indított volna ellenünk. Ne bízd rá, hogy majd megoldja, mert nem a te csapatodban játszik.

Változtass! Hasznodra válik. Akit bosszant, az ő feje fáj. A tiéd már nem fog. Fesd át a szobádat fehérre, vedd meg a színes harisnyát, legyen a hajad újra mahagóni színű! Tépd ki a lapokat, mondj nemet, amire igent várnak! Lázadj, küzdj, ne bízd másra, amit neked kellene megtenni! Légy már végre hasznosabb, mint egy művirág a poros ablakpárkányon! Ez a te életed, ne félj attól, vajon kinek mi hogyan merre jó. Önző légy, csináld most azonnal! Lépj, mondd, tedd, válj meg attól, ami visszahúz!

Bartok Barbara