Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Nincsen apám, se anyám?

Se istenem, se hazám. József Attila megengedhette magának e dacos-hetyke költői pózt. Ez jutott eszembe a legújabb miniszteri kitaláció kapcsán, miszerint a katalógusba ezután nem írják be a tanulók szüleinek foglalkozását és munkahelyét. Indoklás: a szokásos esélyegyenlőség-blabla. Valóban, a tanár hajlamos lehet másként kezelni a nagyfőnök papa-mamával rendelkező gyereket. De én emlékszem, valamikor a tanító és az osztályfőnök kutyakötelessége volt otthon meglátogatni minden rábízott diákot. Hogy lássa, milyen körülmények között, milyen légkörben él, egyáltalán van-e miből élnie. És ha a katalógusban én láttam, hogy Pityuka anyukája munkanélküli, az apa neve helyén pedig egy mínuszjel van, megértettem, nem szidhatom le az osztály előtt egy hibás házi feladat miatt.

Lehet az embert – szó szoros értelemben – ágrólszakadtként kezelni? Mennyire dühös voltam az egyetemen, amikor a francia strukturalizmust majmolva azt próbálták lenyeletni velünk, hogy egy irodalmi szövegben csak a szöveget lássuk, a szerző személyével, a történelmi, társadalmi körülményekkel ne törődjünk. Ókor, újkor, férfi, nő, Alaszka vagy Afrika nem számít.

Még meleg a kanadai botrány, amit a balliberális média hisztérikusan felfújt. Indián gyerekek maradványaira bukkantak régi egyházi iskolák mellett. Ugyanis a gyarmatosítók Kanadában, Ausztráliában és másutt is bennszülött csöppséget ezreit vették-vitték el, hogy úgymond civilizált nevelésben részesítsék. A gyerekhalandóság elképesztően magas volt mindenütt, innen a sok kis elhunyt szerencsétlen. Kétségtelenül alapvetően jó szándék vezérelte a kísérlet kigondolóit és végrehajtóit, de a kár messze meghaladta a hasznot, mert nem és nem, nem lehet emberpalántákat elszakítani gyökereiktől.

Emlékszik még, kedves olvasó arra a Romániából, egy árvaházból örökbevett, Amerikában mesés bőségben élő cigánylányra, aki 30 éves korában addig nem nyugodott, amíg fel nem lelte igazi édesanyját, aki… közös fényképük hátborzongatóra sikeredett. Mert mégis, mégis…

„Nem értem, mit akartok ti, ungurok, amikor mindenetek megvan: gyárak, blokklakások, futballcsapat, kultúrház, nem éltek rosszabbul, mint akármelyik más târgumureși” – fakadt ki egy ki tudja honnan odahelyezett káplárnak is bunkó aktivista hölgyemény. Mi értettük.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2021. augusztus 30., 11:44
    ÉRTÉKELÉS: -2

    Az 1970-es években történt. Vasárnap volt, a marosvásárhelyi szinháztéri megállóban szálltam fel a 14-es autóbuszra, hogy ultizni menjek a csővidombi haveremhez. A buszon nem messze tőlem, egy Moldovából betelepített migráncs, a vegyikombinátban dolgozó romák, utazott olyan 10 éves korú kisfiával. Amikor elértünk a Kultúrpalotáig, a gyerek jó hangosan megjegyezte az apjának, mútatva ujjával, hogy nézd meg milyen szép épület. Az meg így oktatta jó hangosan fiát: „jegyezd meg jól, még ha fűvet is kell ennünk, akkor se nyugodhatunk addig, amíg egy magyar is van Tg.Mureșben. Még az emlékeiket is kell irtsuk.

      • User
        Dátum: 2021. augusztus 31., 14:42
        ÉRTÉKELÉS: -1

        Ja, a magyarok az itt élő őslakosság területén szaporodtak el. Ezt ki szokták hagyni a melldöngetők. Ilyen a világ, mozognak az emberek. Mindez nem is volt majd a 19, századig, legalább is nem nemzetiségi szinten volt baj. Hol húzod meg a határt, mennyi idő után őslakos valaki?

      • User
        Dátum: 2021. augusztus 31., 17:50
        ÉRTÉKELÉS: -1

        Ha olyan okos lett volna a magyar elég lett volna, hogy itthon maradjon és a mostani 18% helyett már 25% körül lenne az arányuk. Így lehetne „visszafoglalni” a földet, nem gyűlölettel.

          • User
            Dátum: 2021. szeptember 1., 16:02
            ÉRTÉKELÉS: 3

            Román elmegy külföldre, magyar marad, arány nő. Tiszta matek. A plusz gyerek csak gyorsítja. Amúgy én, aki ezt bedobta, nem a romákozó vagyok, sőt. És 3 gyerekem van, nem mentem el csak egy kis időre és visszajöttem. Szóval…
            Romákozó doktorunknak hány van? Kettő, nem?

  • User
    Dátum: 2021. augusztus 31., 15:28
    ÉRTÉKELÉS: -1

    ROSSZ SZOKÁS, VAGY KÉNYSZERBETEGSÉG?
    A pszichiátria régóta ismeri a kényszerbetegség fogalmát, és jól bevált gyógymódokat vehetsz igénybe.
    …elnyomott gondolatok, feldolgozatlan események származéka. Elképzelhető, hogy a gyógyítás kezdeti szakaszában gyógyszeres kezelésre is szükség lesz. Ez általában csak átmeneti állapot, mindaddig, míg a terápia többi módszere kifejti hatását.
    onomatománia – ellenállhatatlan késztetés bizonyos szavak ismétlésére .