A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Minek látszik?

Megjelenése, 1959 óta szerintem nem született jelentősebb magyar regény, mint az Iskola a határon. Ebben az esetben a címbeli határ szó szerint is értendő, lévén hogy arról a katonai alreáliskoláról kapunk képet, amelyben maga a regény írója, Ottlik Géza (1912–1990) is diákoskodott az 1920-as években, akkor a Hunyadi János nevét viselte az intézmény, és a magyar–osztrák határhoz közeli Kőszeg városában működött.

A középkori Kőszeg váráról ugyancsak említés történik Ottlik regényében, az egyik növendéknek különösen felkelti az érdeklődését a Mohács után hat évvel, 1532-ben történt várostrom. Hallott ő erről mesélni Kőszegen egyszerű embert és előkelőt egyaránt. A város emlékezetében elevenen élt. Abban az évben ugyanis új útvonalon, a Dunántúlon keresztül indult Bécs ellen a török, s ekkor Kőszeg vára, a néhány száz fős őrség s a lakosság huszonöt napig állt ellen a szultán rettentő haderejének, aki ezt követően már nem is vállalkozott a Bécs alatt felsorakozott keresztény hadakkal való összecsapásra. Az ott és akkor történtek alapján méltán emlegetik hát a krónikák Bécs bástyájaként Kőszeget…

Az Iskola a határon két diákszereplője egy nyugodtabb órában ugyancsak az egykori kőszegiek hősies ellenállásáról beszélget a sportpályák környékén, aztán egyikük a következő elmélkedésbe kezd: „Fura dolognak látszik a nyugati határ szélén védeni egy kis várat a belülről jövő töröktől, amikor az ország már elveszett, s az ellenség itt már éppen kifelé menne. Nem is lett volna értelme, ha a védők nem tudják, hogy a hazájukon kívül még egy sokkal kisebb és egy sokkal nagyobb hazájuk is van; s ezt mind a kettőt megvédték: a városukat, ahol születtek, és a világrészüket, ahol senki sem borotválta a koponyáját.”

Ma is elmélkedhet az ember a régmúlt eseményeken – tulajdonképpen így lehet jelen a múlt –, hogy tényleg milyen dolognak is látszott az, amikor egy elveszett országban védtek egy kis várat a kőszegiek, végváriak és civilek, de értelemszerűen a keresztény Európát is, s felteheti ugyanezt a kérdést napjainkra vonatkozóan is, mikor kis ország kívánja érvényesíteni jogait határai biztonságát illetően, ugyanakkor láthatni, hogy az európai értékek is védelemre szorulnak, sőt Európának a saját, zsidó-keresztény hagyományaira alapozott megújulásra van szüksége, mondják egyre többen és hangosabban mérvadó nyugati politikusok, közszereplők is.

A történelem nem ismétli önmagát? De mégis, úgymond fura dolognak tarthatjuk a mai helyzetet is, hogy magyar vallja magáénak ama gyökereket legkövetkezetesebben. Igaz, az összefogás, illetve egyetértés köreinkben ilyen téren már távolról sem oly egyértelmű, mint amilyen a kőszegieké volt egykoron…

Bizalommal fordulhat a remekművekhez a mindenkori olvasó, mert útja során eligazítást kap, döntései meghozatalában segítik. Ottlik regényének például egy helyi történelmi eseményre vonatkozó eme kis epizódja mindenképpen, legalábbis ami a magyarság és a mai Európa egyik sarkalatos kérdését illeti, mondhatnók, a civilizációk harcát..

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.