Mindig van lejjebb

A nemzeti oldal számára érzékeny veszteségeket hozó önkormányzati választások megmutatták országnak-világnak, hogy van ma Magyarországon másfél millió ember, aki a többségnek életszínvonal-emelkedést hozó szívós építkezés helyett a győri exjobbikosok által „moslékkoalíciónak” nevezett ellenzéki szövetség káoszát választja. Azt a társaságot, melynek talpasai tavaly – szakítva a magyar békés tüntetések hagyományával – randalíroztak Budapesten, rombolva, gyújtogatva, azt a társaságot, mely megzavarta az Országgyűlés működési rendjét, azt a társaságot, melynek első számú célja a botránykeltés, s melynek kommunikációja zömmel rágalmak és hazugságok nagy hangerővel előadott áradatából áll. S mely társaság abban is hasonlít a kommunistákra, hogy míg azok sehol nem lettek volna Moszkva nélkül, ezek sehol nem lennének Brüsszel nélkül. Brüsszel alatt értve a globalista nemzetközi erőteret.

Az ellenzék az önkormányzati választás részsikereiből gyorsan levonta a számára adódó következtetést a cselekvési prioritásokra és politizálási stílusra vonatkozóan. Folytatni a botránypolitizálást, zavart kelteni, hiszterizálni a közvéleményt minden eszközzel, minden fórumon. Ennek jegyében ismét botrányt okoztak a magyar parlamentben. Szónokaik minősíthetetlen stílusban támadták a kormányt, a miniszterelnök felszólalását állandó bekiabálásokkal zavarták meg, Hadházi Ákos útszéli stílusban megfogalmazott táblákat mutatott fel Orbán Viktor beszéde közben, a jobbikos Jakab Péter a miniszterelnök bebörtönzését helyezte kilátásba beszédében.

Október 23-án a Jobbik ismét a Corvin-közben ünnepelt, annak dacára, hogy Pongrátz András, a Corvin-köz egykori parancsnokának, Pongrátz Gergelynek testvére jelezte, a Jobbiknak nincs ott mit keresnie, és hogy a Jobbiknak a lyukas zászlót egykor átadó bátyja forog a sírjában a párt mai politikája miatt. S nem elég, hogy ismét odapofátlankodtak, ahol a nemzeti ügy elárulóiként semmi keresnivalójuk nincs, egyik szónokuk, Stummer János odáig süllyedt, hogy azt mondta: „forogjanak csak a sírjukban azok, akik nem értik a mi korunkat, akik nem értik a mi korunk kihívásait”.

Az ember mindig azt hiszi, hogy ez a párt nem képes még jobban lealjasodni. Utána kiderül, hogy tévedett. Mindig van lejjebb.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások