Koronanapló: ez most komoly?!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
A székely társadalom középkori egységét és tagoltságát, mint láthattuk, alaposan kikezdték a változások, az 1600-as évekre már nemcsak alsó rétegeiben, de az ellenkező póluson is beindult a kiválás. Balogh Judit számol be a mai aprólékos életpálya-történeti kutatások eredményéről: „Valamikor Kemény János (1661) és Apafi Mihály (1661–1690) között, úgy tűnik, elveszett a székely elit motivációja a katonai szolgálatra, tagjai egyre kevésbé kívánták választani karrierjük alapjának, és noha többnyire a székelység köreiből házasodtak, magukat egyre kevésbé tekintették székelynek.
Jól illusztrálja ezt Apor Péter Metamorphosisa (emlékirat), amelyben már megjelent egy finom distinkció a székelység és belőle kiemelkedő elit között, akik magukat egyre inkább tekintették az országos nemesség tagjainak.” Ez teljesedett ki aztán az osztrák uralom berendezkedése után a grófi és bárói címek nagyszámú adományozása révén, s e tendencia mutatkozott meg abban is, hogy a Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc idején (1703–1711) is felemás módon viszonyultak a kuruc mozgalomhoz, tökéletesen megtalálták viszont helyüket az osztrák Gubernium (kormányzat) hivatali rendjében.
A 17. század végén – noha a székely társadalom szabadparaszti jellege megmaradt, s ez még a 19. században is kimutatható volt, azaz a székelység teljesen sosem tagozódott be az ún. feudális társadalom rendjébe –, drámai fordulatot hozott, hogy a katonai társadalom leértékelődött a beállt szociális és nagyhatalmi változások következtében, és harcértékéből is rohamosan veszített. Az osztrákok kikényszerítette határőrszolgálat ennek volt következménye, persze okozója is.
Jellemzőnek nevezi a háromkötetes história, hogy az 1691-es, Leopold (Lipót) császár által kiadott ún. Diplomát követő években azon főemberek emelkedése folytatódott, akik a Guberniummal ápoltak jobb kapcsolatokat, így Háromszéken Apor István az első, aki grófi címet kapott, továbbá Mikes Mihály és Kálnoky Sámuel, aki Háromszék főkirálybírója lett, s amellett kancellár is volt. Ennyit az elitről. Mindamellett a 16–17. században a székely közösségi eszme fő hordozói a még mindig számbeli többséget alkotó lófői réteg volt és maradt.