Szégyen!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Helye volt a könyvnek családunkban, s az olvasás szenvedélye sem hiányzott. A Gulliver utazásaihoz mégis szülőfalum egykor jól ellátott s a felnőtt lakosság körében is nagy látogatottságnak örvendő közkönyvtárából jutottam hozzá. Tévékészüléket, amely képi formában hozta volna a nagy kalandokat, még csak nem is láttunk sokáig. Ami biztos, 1964–65 táján egyetlen „példánnyal” rendelkezett a falu…
Így hát korábban találkoztam élőben, a zajló valóságban azzal a látvánnyal, amelyhez hasonlót a nagy szatirikus írt le, bemutatván, hogyan menti meg hősünk a lángok martalékától a lilliputi császári lakosztályokat. Porrá égett volna ugyanis egy éjszakai tűzben a palota, ha nem siet a törpe tűzoltók segítségére hősünk, s ha munka közben, a gyűszűnyi vedrekkel szállított víz elégtelenségét látva, nem támad mentő ötlete. Az esti bőséges borfogyasztás, no meg a lángoló palotatűz keltette hőség, úgymond, a vesekiválasztás és hólyagműködés irányába kezdett hatni, minek következtében kezdtek „hatalmas kvantumok” buzogni belőle, amelyeket a megfelelő helyre irányítva percek alatt sikerült a tüzet eloltania…
Hajdanában, amikor a világra csodálkozó s azzal fokozatosan ismerkedő kisfiú látta némely óriásnak tekintett ló méretes „csövéből” buzogni az ugyancsak „hatalmas kvantumokat”, bizony erősen kíváncsi tekintetet vetett édesapjára, akitől nyomban meg is kapta a rövid választ:
– Lópisztoly!
Nyári hőségben tűzoltásra ha nem is lett volna elég a vidékünkön igavonásra fogott lovakból vastag sugárban távozó folyadék, de ideig-óráig „lekötötte” az út porát – s nemcsak tenyérnyi helyen! Télen pedig a szánba fogott pompás állat, rövid szünetet tartva végezte el folyó dolgát, havat olvasztott maga körül, nagy sárga térképeket festve.
Idővel helyére került a gyermek tudatában a szóban forgó „lőfegyver” igazi jelentése és szerepe, s nyilván egy-egy durvább beszédcselekvés során használatos hangalakkal is találkozott akarva-akaratlan. Forrottak bizony indulatok az emberekben, mint mindig, a szűkebb családi környezettel, de a világgal, a rossz irányba haladó dolgokkal szemben is. Mindezek ellenére általában a lópisztolyt vette szájára a fiú apja, még akkor is, ha az éppen adódó kellemetlen vagy szorító helyzet – s ilyenek is voltak gyakran életében! – a közönséges hangalak használatát indokolta volna…