A szuverenitás illúziója
A hír szent, a vélemény szabad – az olvasói levelek tartalma nem föltétlenül tükrözi...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
A székelyhimnusz-hisztéria ugyan lecsengőben, de jöhet még drámai vagy tragikomikus csattanó! A büntetésekkel, megtorlásokkal fenyegetett székelyföldi magyar hokisok akár úgy is dönthetnek – egyénileg, kis csoportban vagy mindannyian –, hogy ezután nem vállalják a játékot a román válogatottban. Sztrájktörők ugyan akadhatnak, de a mainál csak gyengébb válogatottat lehetne verbuválni Romániában. Békepipa nélkül oda fajulhat a helyzet, hogy néhány év múlva a román válogatott a Divízió III. világbajnokságon (a 6. ligában!) az Egyesült Arab Emírségekkel játszik kín(lód)ós rangadót.
A sportkrónikákba „szlovéniai himnuszbotrányként” bekerülő eset többféle frusztrációból is eredhet. A magyar válogatott feljutott az elitbe, a román kiesett a harmadosztályba, s ráadásul a közvetlen mérkőzésüket a magyarországi csapat nyerte. Mindez érzékenyen érintette a román nacionalistákat. Emellett a jégkorong az egyik „legfrusztrálóbb” csapatjáték. A mindig vesztes válogatottnak soha-soha nem játsszák el nemzeti himnuszát! Csak a győztesekét a végén, ami kegyelemdöfés a vesztes ellenfélnek.
Székelyföldi jégkorong-, foci-, kézilabda- és kosárlabda-csapatok még játszanak mérkőzéseket, lesz himnuszéneklés, a botrány sem kizárt. Provokálni nem kell, de félni sem szabad! A székely himnusz éneklése az esetek nagy többségében (vagy mindig?) a mérkőzések után történt. Márpedig különböző sportágak versenyszabályzata a lefújás utáni percekre sokkal engedékenyebb a mérkőzést, versenyt megelőző és mérkőzés alatti időszakhoz képest.
Láthattunk már pezsgőzést – locsolással vagy éppen kortyolgatással! –, láthattuk nézők százait, ezreit a pályán ünnepelni, ugrálni, fotózkodni, és láthattunk sportolókat, játékosokat intim alsóneműre vetkőz(tet)ve, mert hát a mezük, nadrágjuk ereklye a szurkolóknak. Sorolhatnánk. Versenyek, mérkőzések előtt és alatt ez elképzelhetetlen, focimeccsen már csak a mez levetése sárgalapos figyelmeztetéssel jár. Útszélinek tűnő megfogalmazással élve, az ellenlábasoknak semmi köze, ha a székelyek, magyarok a vesztes vagy győztes mérkőzés utáni percekben a szurkolókkal a székely himnuszt éneklik, dúdolják vagy végighallgatják.